Károlyi István 12 Évfolyamos Gimnázium

2012 szalagavató /2009-2013 /

Idén ismét elérkezett egy évfolyam számára az az időszak, amit négy évig vár. Az érettségi, a szalagavató éve. Ez az év a mi évünk, a 12.a és b osztály éve. Én most a 12.a osztály szalagavató élményeiről szeretnék beszámolni.

Osztályfőnökünk, Kerekesné Pálmai Ágota, már 9. osztály óta készített minket a szalagavatóra, sokat beszélgettünk arról, milyen feladatok várnak majd ránk. A konkrét készülődés legelső pontja a kosztüm kiválasztása és a tánctanár fogadása volt, melyre a mi esetünkben már 11. év végén sor került, mivel osztályfőnökünk előre gondolkodott! Nagy nehezen, de végül sikeresen megegyeztünk a színekben, formákban és anyagokban, illetve találtunk egy olyan tánctanárt aki mindenki számára szimpatikus volt. (Ekkor még nem tudtuk, hogy olyan tánctanárt választottunk – Hartman Norbertet -, akinél jobbat nem is kívánhatna az ember.) Kitört a nyári szünet, és még sejteni sem sejtettük, hogy milyen nehéz feladatok várnak még ránk.

2012. szeptember 1-jén elkezdődött a tanév, és rögtön a második héten elkezdődtek a táncpróbák. Az elején mindenki lelkes volt, a vége felé, amikor szombaton illetve vasárnap is az iskolában voltunk és táncoltunk, a türelmünk és a teljesítő képességünk is a minimumon volt, de nem adtuk fel és éjjel-nappal csak táncoltunk és táncoltunk!

A kosztümök és az öltönyök nagyon gyorsan elkészültek, tökéletesek lettek.

Elkezdődött az utolsó hét, amikor már mindenki ideges, ingerült és fáradt volt, ugyanakkor mindannyian vártuk a nagy napot! A hetet táncolással kezdtük. Hétfőn, kedden, minden tanárunk a legjobbnak bizonyult, mikor kérés nélkül is segítettek nekünk, táncolhattunk pár órán. Szerdán elérkezett a frakkpróba, mindegyik fiú nagyon csinos és elegáns lett. A frakkpróba után jött egy 2 órás táncpróba, amire este 6 és 8 óra között került sor. Hozzáteszem, ebben az időpontban mindenki nyűgös és fáradt volt, de ennek ellenére mindenki mindent beleadott hogy a legjobb legyen a tánc. Tánctanárunk az utolsó pillanatig lelkesen buzdított minket!
Csütörtökön elérkezett a főpróba napja. Aznap csak 3 óránk volt, de azon a 3 órán már senki nem tudott koncentrálni, fel volt pörögve mindenki. 12 órára elmentünk az Elmű csarnokába, a szalagavató helyszínére, és ott mindenki eltáncolt, elénekelt mindent. Az elején néhányan meg voltak ijedve, hogy fog ez menni, de támogattuk és bíztattuk egymást.

Pénteken a 12. évfolyamnak nem volt tanítás, délelőtt minden lány a fodrásznál ült, a fiúk meg nagy valószínűséggel aludtak. Aznap 17 órára kellett az Elmű csarnokba mennünk, hogy legyen idő átöltözni a kosztümökbe, öltönyökbe. A közlekedés néhányunkat megviccelt, és egy lány 18 óra előtt 10 perccel érkezett meg, amikor már bent kellett volna állni a színpadon. Az összetartás itt is erős volt, segítettünk egymásnak, és 18 órára pontosan mindenki bent állt a helyén. Feltűzték a szalagokat mindkét osztálynak, és ezután indult be igazán a szalagavató, osztálytáncok, meglepetéstáncok, külsős- és belsős fellépők váltották egymást, és a végére ott maradt a keringő. Valljuk be, minden lány álma, hogy egyszer ő legyen a legszebb, csak ebben az esetben mi 22-en voltunk a legszebbek azon az estén. Bevonultunk, eltáncoltuk minden hiba nélkül, és a végén fürödtünk a sok gratulációban. A keringők után következett a közönségtánc, vagy ahogy néhányan nevezzük, az „apák tánca”. Mindenki fokozott érzelmi állapotban volt, egy-két könnycsepp esett azon az estén.

Ez az este, 2012.november 30-a, mindnyájunk emlékezetében megmarad, mert sikernek könyveltük el. De ez a siker nem lett volna, ha nincs egy osztályfőnökünk, aki pótanyánk lett a 4 év alatt, nem lett volna a tánctanárunk, a sok tanár az iskolában, és a szervezők, a 11. évfolyam. Ezúton is köszönet mindenkinek, aki részt vett a szervezésben, a szalagavató előkészületeiben.
Most már csak a legnagyobb próbatétel vár ránk, amire 4 évig készül az ember, az érettségi.

Csorba Nikolett

12.a