2014. szeptember 27.


Gólyatábor 2014.08.27-2014.08.29.

A 9.évfolyam egész nyáron ezt a dátumot várta és a reggelt, hogy elindulhassunk a gólyatáborba, ahol lehetőséget kaptunk, hogy megismerhessük új osztálytársainkat. A vonatállomásra érve sok idegen arcot láttunk, a régebbi diákok csapatba tömörülve figyeltek, az újonnan érkezők meghúzódva, félénken léptek oda másokhoz egy-egy nevet kideríteni.

A megérkezés után kiosztottuk a szobákat, ki, hova kerül és maradt időnk arra, hogy meg tudjunk pihenni, beszélgessünk pár szót mindenkivel és, hogy felfedezzük a Szarvaslakot, ami erre a két éjszakára nyújtott otthont. Mikor újra feltöltődtünk energiával kimentünk a rétre, ahol izgalmas feladatokat kaptunk. Volt hullahopp ölelés, gyümölcsrejtőzés, krumpli lövés és még számtalan csapatépítő játék. Időközben az eső is eleredt, de ez senkit sem gátolt abban, hogy szinte folyamatosan nevessen vagy élvezze a délutánt. Aznap este paprikás krumplit készítettünk vacsorára, az osztály tagjai egyaránt részt vettek a főzésben és a szabadtéri sportokban is. A fiúkat véleményét kérdezve azt a választ kaptam, hogy a tábor egyik fénypontja a paprikás krumpli volt.

Az evés után a játékos ismerkedő jött osztályszinten. A Szarvaslak kis előterében szorultunk be 30-an azzal a tudattal, hogy sok jó ember kis helyen is elfér, és ez így is volt! Kezdetben a neveket gyakoroltunk, a végére már pár mondatot is fűztünk hozzá magunkról. Rengeteg nevetés jellemezte az együtt töltött időnket.
A takarodó éjfélkor volt, mindenki visszament a saját szobájába, de a legtöbben nem mertek elaludni, tisztában voltak vele, ha leszáll az éjszaka jönnek a felsőbb évfolyamok és elkezdődik a gólyaszívatás. Az első ébresztés hajnali 1 körül történt, duda és hangos csörömpölés volt az ébresztőnk meg természetesen a felszólítás, hogy „igyekezz, öltözz, menj futni”. Pár kör futás után azt a feladatot kaptuk, hogy csak az mehet vissza aludni, aki bemutat valami produkciót. Éneklés, táncolás, viccmesélés, spárgázás vagy guggolás; éppen, ami jött. Másodjára már csak akkor mentünk ki, amikor a hajnali karaoke vette kezdetét, nagyjából hajnali 2-kor. Túlzás lenne, ha azt mondanám, hogy torkunk szakadtából és kicsattanó kedvvel énekeltünk, viszont az mindenképp igaz, hogy jó emlék marad és visszagondolva rá, igencsak megmosolyogtat.

Másnap reggel tornával kezdtük a napot, mivel mással, 3-4 óra alvás után pont ez akartuk csinálni. Nagy nehezen és szenvedve túléltük, megreggeliztünk és már jött is az utasítás: „Készülődj, menj el az ételcsomagodért, nemsokára indulunk túrázni.” A túráról sok mindent hallottunk addigra, hogy milyen hosszú és fárasztó lesz. Így is lett. Mentünk helyen-völgyön keresztül, mocsaras, lankás leejtőkön, fák között, pusztaságon folyamatosan. Csak mentünk, mentünk és mentünk. Talán egy dolog kárpótolt; az a látvány és hangulat, ami az egész nyújtott. A tájképek, a mélybeszélgetések, a pihenők, a közös szusszanások, sóhajtozások, szenvedő fejek… A Nógrádi várhoz érve még kaptunk pár percet, míg felmentünk. Fent vicces, izgalmas csapatjátékok voltak, azt mindenki nagyon élvezte és csak jók hangzottak el róla.

Onnan visszafelé már végig vonattal mentünk, szinte már csak beszélgetni és nevetni volt erőnk, illetve a tájat nézni, ami a vonatablakából kilesve gyönyörű képet adott. A táborhelyen kaptunk időt, míg összekészülünk és elindulhatunk az étterem. Az étterem csodás volt, a kedves felszolgálástól kezdve az ételekig minden tökéletes, igazán meg voltunk elégedve. A desszert egy közeli fagyizóban volt, ahol mindenki kérhetett tetszése szerint 2 gombócot és csapatokba verve sztorizgattunk.

Ezen az estén újabb ismerkedésen találtunk magunkat, ahol megbeszéltük mikre is kell odafigyelni, hogy kellemes 4 évet töltsünk el együtt. Hajnalra már csak egy feladatunk maradt; a csillagszórás. Azaz csillagokat kellett megkeresnünk az udvaron. Sokan nem értettük a feladatot és még csillagot se találtunk, de volt, akit tényleg lekötött és szívesen kereste a papírból kivágott égitesteket.

Az utolsó nap pirkadatkor, a jól kiérdemelt reggeli torna, a csomagolás, egy előrehozott osztályfőnöki óra után, a sportnap vette kezdetét, ahol a két osztály megméretetett egymással, teherfutással, kettősfutással, labdajátékokkal és kocsikázással, ahol a jelentkező emberek azonosulhattak a Forma1-es autókkal.
A tábort ünnepélyesen a gólyaeskü zárta, amit jutalom csokiosztás követett, ami jól jött útravalónak a visszaúthoz. A vonaton volt, ki aludt, volt, aki csak csendben ült, én hátradőlve még egyszer mosolyogva körbe néztem belegondolván, hogy milyen esemény és élménydús, vidám három napot töltöttünk együtt.

Készítette: Enyedi Jázmin