Kedves diákok és szülők!
2018. október 5-én láthatatlan kiállításon vettünk részt, ahol megismerkedhettünk a vakok életének
körülményeivel. Valamint megnézhettük hogyan olvasnak, tájékozódnak. Összesen huszan mentünk,
így két tízfős csoportban ment a tárlatvezetés.
Az elején volt ott egy „útvesztő” amivel kipróbálhattuk milyen bottal tájékozódni. Ezzel játszottunk,
míg várakoztunk. Minden csoportnak vakok voltak az idegenvezetői. Először az olvasási formájukkal
ismerkedtünk meg, a Braille - írással, ahol használtunk olyan írógépeket, amiket a vakok használnak.
Ezeknek a segítségével leírhattuk a nevünket, amiket hazavihettünk elmékbe. Különböző játékok is
voltak ott amikkel ők szoktak játszani.
Miután ezeket kipróbáltuk, megnéztük a tájékozódást is. Egy teljesen sötét szobába mentünk, ahol
életszerű helyzetekbe kerültünk (például kirándulási helyszínekre, piaci részekre, szobrokat „nézhettük”
meg, illetve még sok mást is ki próbálhattunk). Beszéltek nekünk arról is, hogy milyen megélni ezt az
egészet, és milyen, amikor álmodnak. Felfoghatatlan számomra, hogy ezzel hogyan tudnak megbirkózni
nap, mint nap. Miután a tárlatvezetésnek vége volt, sokan azt mondták: "De jó, hogy újra látok!"
Nem csak egy jó élménnyel lettem gazdagabb, hanem még tanultam is! Ez a kirándulás megtanított arra,
hogy értékeljem azt hogy látok. Illetve azt is, hogy hogyan tudok még jobban segíteni a vak embereknek,
és hogy mekkora kincs az, hogy látunk, amit nem tudunk felfogni, amíg meg nem tapasztaljuk annak hiányát.
Herczku Noémi 7.a
