Utazás Erdélybe

A Határtalanul program keretén belül a 7. évfolyam tanulói egy csodálatos, négy napig tartó erdélyi utazáson vettek részt. Kirándulásunkhoz csatlakozott néhány 9. osztályos tanuló is. A látnivalók szakszerű bemutatása érdekében, pedig egy idegenvezető is velünk tartott.

Az első nap mindenki fáradtan, de annál izgatottabban várta a reggel fél nyolckori találkozót. A szakadó esőben való hosszas keresgélés után szerencsére megtaláltuk azt a sárga emeletes buszt, amiben kényelmesen elfértünk. Búcsút vettünk a szüleinktől, majd nekivágtunk a nagy kalandnak. Rövid megállók után végre elértük a Magyarországot és Romániát elválasztó határt. Kisebb várakozás után indultunk első állomásunk felé. Sajnos a kitartóan szakadó eső és a nagy köd miatt a Királyhágó csodás panorámáját nem tudtuk élvezni, de egy-két fénykép készült, majd folytattuk utunkat Nagyvárad felé. A nyüzsgő város főterén sétálva megtekintettünk pár híres épületet, mint például az Állami Színházat és a Városházát, majd az autóbuszból pillantást vetettünk a kétszeresen is felújított várra. Kolozsvárra érve ellátogattunk többek között Apáczai Csere János, Dsida Jenő és Wass Albert nyughelyéül szolgáló Házsongárdi temetőbe, majd körbejártuk a Szent Mihály templomot és „igazságos” Mátyás király szülőházát. Az első nap zárásaként a Bolyai Farkasról és Bolyai Jánosról elnevezett Babes-Bolyai Tudományegyetemen tettünk sétát. A programokkal teli nap végén késő este elfoglaltuk a szállásunkat Magyarfenesen, majd a fenséges vacsorát követően következett a jól megérdemelt pihenés.

Másnap kora reggel útnak indultunk a Tordai-hasadékhoz. Jó kedvünket nem szegte a szemerkélő eső sem. A kirándulás során minden bátorságunkra szükség volt, hiszen több alkalommal ingatag függőhídon, keskeny, csúszós sziklákon tudtunk csak tovább haladni, de a zöldellő erdő és a két óriási sziklafal találkozásánál leömlő vízesés látványa mindent kárpótolt.

Következő úticélunk Marosvásárhely volt. A város hemzsegő utcáit járva megtekintettük a csodálatos boltívvel, szobrokkal díszített Kultúrpalotát, amely egy része visszarepített bennünket egy régi kávézóba, de jártunk a gyönyörűen díszített hangversenyteremben is. A terem felső részében egy hatalmas ezüst orgona volt látható. Rövid látogatást tettünk a Bolyai Líceumban, ahol maga Bolyai János is tanult, majd utunkat a több ezer régi könyvet, kéziratot és könyvritkaságot őrző Teleki-Bolyai Könyvtárban - közismert nevén Teleki Tékában - folytattuk. Hiába próbáltuk elolvasni a legrégebbi nyomtatott, történelmi témájú könyv lapjainak sorait, a régies írásmód és az ősi kifejezések kifogtak rajtunk, bár a GYULA szót örömünkre mindenki felismerte. Az épületben helyet kapott továbbá a Bolyai Múzeum is, amely Bolyai Farkas és János koponyáján kívül több Bolyai családhoz köthető tárgyi emléket őriz. A sok nevezetesség körbejárása után jutott szabadidő mindenkinek a szuvenír megvásárlására, hiszen egy jó hűtőmágnes beszerzése kihagyhatatlan. Késő délután elfoglaltuk Balavásáron a szállásunkat, egy igen kényelmes hotelben. A napot egyesek fergeteges kártyapartival, a focirajongók pedig az igen izgalmas Liverpool-Barcelona mérkőzés megnézésével zárták.  

Az éjszakába nyúló csacsogásunk miatt kicsit álmosan ébredtünk, de izgatottságunk hamar felébresztett bennünket, hiszen ezen a napon terveztük meglátogatni a Szent József Gyermekvédelmi Központot. Előzetesen már igen sokat beszélgettünk diáktársaimmal, hogy milyen sorsuk lehet az itt élő gyerekeknek. Lelkesen gyűjtöttük össze, majd adtuk át adományainkat az intézményvezetőnek. Reméljük a sok iskolaszer, ruha, könyv sok gyereknek okoz majd boldogságot. Az otthonban lakó gyerekekkel nem tudtunk személyesen találkozni, hiszen óvodában, iskolában voltak, de a vezető részletesen bemutatta nekünk az épületet, illetve beszélt arról, hogyan próbálják az ott lakóknak biztosítani a családias légkört. 

Utunkat a Szovátán található Medve-tónál folytattuk. Ahogy a kitartóan hulló esőcseppek megcsillantak a vízen, mindenkiben feltört a sóvárgás, hogy milyen jó lett volna itt fürödni. Innen tovább utaztunk a kerámiáiról híres Korondra, ahol megtekintettük az edények és hűtőmágnesek készítésének folyamatát. A díszes, gyönyörű munkák megfigyelése és megvásárlása után ellátogattunk Parajdra, ahol a legkülönlegesebb látnivalóhoz egy busz szállított el minket. A jótékony hatásairól híres sóbánya kápolnájában megdöbbentő látvány fogadott: egy gyönyörű sóból faragott szobor. Természetesen gyermeki énünk a bányában lévő játszótéren előtört, így a rendelkezésre álló szabadidőt rengeteg mókával, nevetéssel töltöttük el. Távozásunkkor rettenetes robajló hang kíséretében megtapasztalhattuk, hogy milyen, amikor egy bányában robbantanak. Az izgalmas program után Korondon ismerkedhettünk meg a fazekasság alapvető mozzanataival és vásárolhattunk a gyönyörű kerámiák közül. Mivel ezen a napon sem unatkoztunk, így a finom vacsora után mindenki hamar álomba zuhant.

Az utolsó nap reggelén, kicsit szomorúan pakoltunk be bőröndjeinkbe, hiszen tudtuk, hogy elérkezett a hazaindulás napja. A hosszú út előtt azonban még ellátogattunk Bólyára, ahol Bólyai Farkas életéről tudhattunk meg számos érdekességet a helyi tanítótól. Budapestre a késői órákban értünk, ahol a társainktól való búcsúzkodást hamar felváltotta a szüleinknek tartó, éjszakába nyúló hosszas élménybeszámoló.

Utunk során nem szegte kedvünket se szél, se eső, hiszen a rengeteg élmény és csodálatos látnivaló mindenért kárpótolt bennünket. Fényképeinkkel igyekeztünk megörökíteni azokat a pillanatokat, amelyeket biztos, hogy soha nem fogunk elfelejteni. Köszönjük, hogy részesei lehettünk ennek a nagyszerű kalandnak.

Szellák Daniella 7.b