Dél-lengyelországi portya

Történelmi emlékek és természeti kincsek nyomában

 

Izgalmasan indult ez a tanév is, hiszen a két 11. osztály megpályázta a Waclaw Felczak Alapítvány „Polonica Varietas” osztálykirándulás pályázatát, így nagyon izgatottan vártuk az eredmény kihirdetését, s azt, vajon utazunk-e októberben Lengyelországba. A tervezett program nagyon izgalmasnak ígérkezett, így amint megtudtuk, hogy nyertünk, rögtön elő is vettük a bőröndjeinket. A csomagolás mellett jutott időnk a felkészülésre is. Itthon két előkészítő foglalkozást tartottunk, amelyekre a gyerekek prezentációkat készítettek az utazás látnivalóiról.

Október 19-én, reggel 6 órakor indultunk el Zakopanéba. Az első megállóra Donovalyban került sor, addig az úton szinte mindenki aludt. Nagyon szép volt a látvány, ami elénk tárult, a hegyek és a sípályák az őszi arcukat mutatták. A következő megállónk már Lengyelországban volt. A Tátra Nemzeti Park bejáratánál Marci, az idegenvezetőnk várt ránk, s megkezdődött az első programunk, egy 16 kilométeres túra a Koscielisko-völgyben, ami a 6 órás buszozás után kellően átmozgatott bennünket. A menedékházig eljutni nem is volt olyan bonyolult, a legnagyobb kihívás a Fenyves-tóhoz vezető kaptató leküzdése volt. A Fenyves-tó és a hegyek őszi látványa azonban kárpótolt mindenkit. Ezt követően megérkeztünk Zakopanéba, a szállásra, ahol elfoglaltuk szobáinkat.

Másnap buszra szálltunk, ezen a napon Gabi volt az idegenvezetőnk, s a buszozás alatt Lengyelország történelméről, a lengyel legendák világáról mesélt. Közben becsempészett némi földrajzi és gasztronómiai tudást is. Először Tymbarkba látogattunk, egy első világháborús tiszti temetőbe, ahol az egykori olimpikon, Szántay Jenő nyugszik. Később Limanowába mentünk, ahol megkoszorúztuk Muhr Ottmár huszárezredes emlékművét. Itt a helyi hagyományőrző egyesület tagjai még korhű katonai ruhákba is beöltöztek. Érdekfeszítő történeteket hallgathattunk a helyi idegenvezetőtől, foghattunk a kezünkben kardot és puskát is. Utána Ószandec felé vettük az irányt Szent Kinga sírjához. A templomban le lehetett írni a titkos kívánságainkat, amit bedobnunk egy ládikába, reméljük, a legenda szerint teljesülni fognak. Este visszatértünk a szállásra.

A következő nap első programja a tutajozás volt a Dunajec áttörésben, amit már mindenki nagyon várt. 11 diák és egy felnőtt utazott egy tutajon, amit egy gurálember hajtott eredeti gurál viseletben. Az időjárás először nem ígért sok jót, köd és pára volt, de utána ránk mosolygott a nap. A folyó meseszép hegyek, sziklák és völgyek közt kanyargott, és mindenki csodálattal élte át ezeket a pillanatokat. Ezek után Szczawnica-ban tettünk egy városnéző túrát, majd biciklivel visszatekertünk a folyó mellett, ahol gyönyörködhettünk az őszi Tátra színeiben. Mindenki nevében mondhatom, hogy ez volt a legizgalmasabb program volt a négy nap alatt.

Az utolsó napon Zakopanét fedeztük fel, megkoszorúztuk Waczlaw Felczak sírját a temetőben, benéztünk a Szent Kelemen fatemplomba. A sétálóutcán beszereztük az ajándéknak szánt sajtokat és Krowkát, felpillantottunk a Gubalowkára, majd hazaindultunk. Árva várát néztük meg utolsó programként.

Ez a kirándulás rengeteg új élményt, emléket, felejthetetlen pillanatot adott 55 diáknak, mindannyian reméljük, nem ez volt az utolsó utunk Lengyelországba.

Gombos Tünde

 

https://drive.google.com/open?id=1hEc1b0Iq7lv2J5I181C8vuSDfOB0Cz0l