Névadónk, gróf Nagykárolyi Károlyi István
A 19. századi főúr, aki méltó volt arra, hogy iskolát nevezzenek el róla
„ Jó hazafiak, mondhatnám, kivétel nélkül, de legjobb volt közülük az öreg Károlyi István. Ezt utol nem érte egy sem közülök”. Ezt a véleményt az agg Kossuth fogalmazta meg, mikor egyszer az emigrációban felemlegették neki a magyar arisztokrata családot. Márpedig Kossuth véleménye mérvadó volt. Közismert, hogy Széchenyit is ő nevezte a legnagyobb magyarnak. Az egykori kormányzó meggondolta, kiről beszél elismerően. Károlyi István gróf nagyon is rászolgált a szabadságharc vezetőjének dicséretére.*
Károlyi István gróf – hasonlóan Széchenyi Istvánhoz – Bécsben született. /Figyelemre méltó, hogy a két jeles személy élete hányszor és hány ponton fonódott a későbbiekben össze. A grófok maguk személyes ismerősök, sőt, barátok voltak. Károlyi István grófot személyiségének formátuma, jelentősége méltóvá teszi a Széchenyivel történő összehasonlításra/.
Gróf Károlyi József és Waldstein Erzsébet fia 1797. november 18-án látta meg a napvilágot. Keresztelőjére a császárváros jelképében, a Stephansdom-ban került sor.
A gondos nevelésben részesülő fiú korán árvaságra jutott. Mindössze hat esztendős volt, mikor édesapja elhunyt. Apja végakarata szerint az özvegy – aki hamarosan újra férjhez ment – Pest-Buda, az izmosodó főváros közelében vásárolt birtokot, hogy három fiát az ország szívében, magyar hazafivá nevelhesse.
Így került 1804-ben a fóti birtok, és vele a mai Újpest területe is, a Károlyi család kezére.
A fiatal gróf tíz esztendős volt, mikor beíratták a pesti piarista középiskolába. Itt katolikus szellemben nevelkedett, és különösen fogékonynak bizonyult a történelem tanulságai iránt. Gyakorta hallhatott családja történetéről is. /A grófi címet megszerző Károlyi Sándor, a család tekintélyének megalapozója előbb Rákóczi támogatója, majd a Habsburg uralom alatt élő Magyarország egyik felvirágoztatója volt/.
1813-ban az ifjú gróf édesanyja is meghalt. A gyász nem törte meg a fiatalember eltökélt tanulni vágyását. A középiskola befejezését követően beiratkozott a pesti egyetem jogi fakultására. Természetesen nem azért tanult, hogy később a jogi pálya biztosítsa megélhetését, hiszen hatalmas vagyont örökölt, amelynek kezelését fokozatosan saját kezébe vette.
Csupán a kor arisztokrata családjaiban élő elvárás szerint művelt, tapasztalt, világlátott, igazán sokoldalú személyiséggé kívánt válni. Végzett jogászként – három év egyetem után – ezért vállalt joggyakornoki feladatokat, jegyzői munkát a királyi táblánál.
1817-ben a katonai pályát is kipróbálta, a 7. huszárezredben szolgált, hadnagyi rangig jutott. Nem sokáig szolgált csapattisztként. 1818-ban Metternich katonai attasénak, afféle hadi-nagykövetnek nevezte ki Párizsba.
Franciaország Napóleon bukását követően is Európa egyik központja, Párizs egyfajta fővárosa volt. Károlyi István gróf a legújabb szellemi irányzatokkal, a művészet és a tudomány legújabb vívmányaival és eredményeivel ismerkedett meg itt. Ugyanakkor aktív társasági élet élt: bálok, vadászatok, operalátogatások sora jellemezte ezeket az éveket. A fény városában ismerte meg első feleségét, Dillon Georgine-t. A régi francia arisztokrata család sarját Párizsban vezette oltár elé. Első gyermekük, Ede is ebben a városban született. István gróf talán akkor határozta el, hogy hazatelepül, és Fóti birtokát fellendítve teremt otthont családja számára. Második gyermekük, Erzsébet, a hosszú és fáradtságos hazautazást megszakítva, Bécsben született. A családi boldogságot két további gyermek csecsemőhalála árnyékolta be, majd végleg kettétörte a grófné, 1827-ben, egy drezdai utazás során bekövetkező halála.
A fiatalon megözvegyült, ekkor mindössze harminc éves férfi a munkába menekült fájdalma elől. Már korábban hozzáfogott birtokai modernizálásához, melynek keretén belül lótenyésztésbe kezdett. Díjat is alapított a nemes mének tenyésztői számára. Az 1825-ös nevezetes országgyűlésen Széchenyi mellé állt, maga is tekintélyes summával támogatta a tudományos akadémia megteremtését. Alapító tagja lett a kaszinónak, és a Lánchíd ügyében kirendelt bizottság is tagjai közé választotta. Adakozott a Pesti Magyar Színház céljaira is. Korántsem természetes, hogy vagyonos arisztokrataként hazája felvirágoztatásán buzgólkodott. A magyar mágnások közül sokan ez idő tájt külországban múlatták az időt, és csak az év egy-egy rövid szakaszát töltötték itthon. Károlyi István gróf maga úgy gondolkodhatott, hogy egy nép, melyet legtehetősebb fiai hagynak magára, okvetlenül szegény kell, hogy legyen.
Az aktív közéleti tevékenység mellett azért gondolt elárvult gyermekeire és saját boldogságára is. 1831-ben, Bécsben gróf Esterházy Franciska oldalán fogadott örök hűséget. Ebből a második házasságból egy újabb fiú született, aki a keresztségben a Sándor nevet kapta. (A későbbiekben ő örökölte a fóti uradalmat, és édesapjához hasonlóan sokat tett Újpest fejlődése érdekében. A városrész kórháza az ő nevét viseli). Pár év múlva kishúga is született, Mária nevű. A boldog éveket azonban újabb tragédiák árnyékolták be. Erzsébet, a gróf gyönyörű, 18 esztendős leánya lovasbalesetben elhunyt. (Az édesapa fájdalmát zárta márványba az a térdeplő alakot formázó szobor, amely a fóti altemplomban Erzsébetet ábrázolja). Négy évvel később újabb gyász borult a családra: a második feleség is elhunyt. A grófnő tüdejét támadta meg a végzetes betegség.
Az újabb veszteség fizikálisan is megviselte Károlyi Istvánt. Izomgyengeség jelentkezett lábában, olyannyira, hogy botra támaszkodni kényszerült. Nem tévedhet nagyot, aki a betegség lelki okait sejti. A megrendült földbirtokos ekkortájt vált visszahúzódó, szinte rejtőzködő emberré. Egyre több időt töltött könyvtárában, dolgozószobája magányában.
A mélyen megélt gyász sem törte meg alkotó kedvét. Uradalma a magyar földbirtokok egyik legvirágzóbbika lett, gazdatisztjeinek nyugdíjat is biztosított, hogy a legkiválóbb agrárszakembereket alkalmazhassa. Ekkortájt fordult figyelme egyik elhanyagolt birtoktest, a mai Újpest területe felé is.
A Duna mentén húzódó homokdombon, az István-hegyen (a mai Baross utca mentén) már 1831-ben szőlőt béreltek a gróftól telepesek. A hegyközség olyan ütemben fejlődött, hogy Károlyi szükségesnek tartott szerződésben rögzíteni a telepesek jogait és kötelességeit. Így született meg 1840 áprilisában Újpest alapítólevele, ettől az időponttól számítjuk a város alapítását. A dokumentumból kiviláglik a gróf korszerű, humánus gondolkodásmódja. Deklarálta, hogy birtokán élők teljesen egyenlőek, „minden hit, vallás és nemzet különbsége nélkül.”
Teremtő kedve más helyen is megnyilvánult. Második felesége halálakor határozta el a gróf, hogy méltó emlékként felépítteti a fóti templomot. A fiatal építészt, Ybl Miklóst kérte fel erre a munkára, aki hosszas, Károlyi által finanszírozott itáliai tanulmányutat követően vetette papírra az épület terveit. 1846-ban kezdődtek meg a munkálatok. Az állványok között gyorsan kibontakozott a romantikus stílusú, kéttornyú templom architektúrája.
Károlyi gróf gazdagságát jól jellemzi a tény, hogy ugyanekkor került sor a fóti kastély átépítésére, modernizálására is.
Az Európában kibontakozó forradalmi hullám megteremtette a hátteret Károlyi életének legnagyobb kihívásához, az 1848-as forradalomhoz és az azt követő szabadságharchoz. A történteket megelőző utolsó rendi országgyűlésen a főrendiház tagja volt, közvetlen közelről látta alakulni az eseményeket, amelyeknek a forradalmi Pesten kívül elsődleges helyszíne Pozsony volt.
A Batthyányi-kormány legtöbb tagját személyesen is ismerte, és támogatta a kabinet céljait.
Mikor Béccsel kenyértörésre került sor, ő sem habozott szembe fordulni az ausztriai házzal. Tízezer forintot ajánlott fel a szerveződő nemzeti bank céljaira. Elvállalta Pest vármegye főispáni tisztségét /ezt a pozíciót azt megelőzően a mindenkori nádor, azaz évszázadok óta Habsburg főherceg töltötte be/.
Mikor fegyveres harcra, önálló honvédsereg felállítására került sor, a magyar arisztokraták közül a legtöbbet áldozta a haza védelmére, megszervezve, felszerelve a Károlyi huszárezredet. 1848. november elején, Kecskemét környékén kezdték toborozni a végül 1.800 főt számláló alakulatot. A gróf maga volt az egység parancsnoka. Hatalmas áldozatvállalás volt a seregtest felszerelése egyenruhával, fegyverzettel, munícióval és főként harci paripákkal. A 16. számot viselő huszárezred végigharcolta a szabadságharcot. Alakulatai ott voltak Buda ostrománál, Klapka komáromi hősies küzdelménél is.
Károlyi gróf azonban nem vett részt ezekben a 49-es harcokban. Mikor 1848 decemberében a kormány Debrecenbe költözött, ő Pesten maradt. Itteni palotájában (ma a Kecskeméti utcában található irodalmi múzeum) várta be a városra törő osztrák erőket). Innen hurcolták el barátját, Batthyányi Lajos leköszönt miniszterelnököt, majd rövidesen őt magát is. Budára vitték a Helytartótanács épületébe, ahol sok hazafi raboskodott már ekkor. A hadiesemények miatt osztrák fogvatartói többször is továbbhurcolták. Megjárta Ljubljana, Olmütz, Pozsony börtöneit is. A szabadságharc katonai vereségét követően újra Pestre hozták, ahol a hírhedt Újépületben raboskodott.
Károlyi István joggal gondolta, hogy Haynau vésztörvényszéke a fegyveres harcban történő részvétel miatt a legsúlyosabb, halálos ítéletet szabja ki rá. Ezzel szemben a bíróság mindössze várfogságra ítélte. Prága közelében, az akkor Theresienstadtnak nevezett várban tartották fogva.
A komoly pénzügyi gondokkal küzdő osztrák államapparátus megértőnek bizonyult. Hatalmas váltságdíj fejében hajlandónak mutatkoztak a gróf szabadságának biztosítására. Jellemző, hogy a fóti parasztcsaládok olyannyira ragaszkodtak urukhoz, hogy maguk akarták összeadni a váltságdíjat. Károlyi István gróf köszönettel elhárította a felajánlott segítséget. Ugyanakkor felgyorsította Újpest mai területének parcellázását, hogy az így befolyó bevételekből fedezze szabadsága árát. Így sikerült kétévnyi szigorú rabság után hazatérnie.
A fogságból szabaduló gróf folytatta félbehagyott tevékenységét. A fóti templom építése átmenetileg szünetelt, amíg a kegyúr rabságban sínylődött. Most Ybl tervei alapján tovább emelkedtek a falak.
Az önkényuralom éveiben politikai tevékenységet nem folytathatott Károlyi. Figyelme ezért a kultúra támogatása, a magyar hagyományok ápolása felé fordult. 1854-ben – hosszas előkészítő munka után – fogadták el a Szent István Társulat alapító okiratát. A szervezet, melynek elnöke a gróf volt, a modern katolikus irodalom elterjesztését, támogatását tűzte ki célul. Hasonló szándékkal bábáskodott Károlyi a Magyar Írói Segélyegylet létrehozásán. Buzgólkodása felkeltette sokak figyelmét. 1855-ben maga a pápa tűntette ki Krisztus Renddel, és a kitüntetés átadását az uralkodó, Ferenc József is jóváhagyta. A következő évben a belügyminiszter, Alexander Bach írt a grófnak, hogy tenyészállataival képviseltesse a birodalmat a párizsi mezőgazdasági kiállításon.
Nem véletlen született ez utóbbi felkérés. Károlyi István továbbra is egyik szervezője, kezdeményezője volt a hazai agrárium fejlesztésének. 1857-ben elvállalta az elnöki tisztségét a Magyar Gazdasági Egyesületnek. Tovább modernizálta birtokát, mind szélesebb körben alkalmazva a kor csúcstechnológiáját, a gőzgépeket.
Mecénás szerepe sem kopott meg. Vas Gereben írónak 300 négyszögölnyi telket adott Újpesten, Ligeti Lajos festőművészt vendégül látta Fóton. 1858-ban a Nemzeti Színházat komoly pénzösszeggel támogatta.
Ausztria veresége az európai hadszíntéren (Solferino, 1859) megváltoztatta a hazai politikai élet palettáját. Bő évtizednyi önkényuralmat követően összeült az országgyűlés. Az ország forrongott: március 15-én tüntetés zajlott le Pesten, amelynek szétzavarása halálos áldozatot is követelt. Húsvétkor Széchenyi döblingi halálhíre sokkolta a közvéleményt. Károlyi István gróf Fóton gyászmisét celebráltatott barátja és reformertársa lelki üdvéért.
Az októberi diplomát követő oldódó politikai hangulatban a gróf újra vállalt politikai szerepet. Pest vármegye főispánja lett, akárcsak 48-ban. Beiktatásakor hatalmas ünnepséget szerveztek, huszárbandérium, négylovas hintó, ujjongó pestiek sorfala jellemezték bevonulását a fővárosba. A Pesti Hírlap ekkortájt írta Károlyiról: „Reméljük, hogy a köztiszteletű férfiú nemsokára kitűnő helyet foglal el a haza szolgálatában”.
Bécs azonban nem engedte kiszabadulni a magyar rebellis szellemet a palackból. Az udvar feloszlatta az országgyűlést, a vármegyék élére adminisztrátorokat neveztek ki. A leköszönő Károlyi István grófot nem kisebb személyiség, mint maga Jókai búcsúztatta, ezekkel a szavakkal: „Fogadja méltóságod a megyebizottság nevében hálás köszönetünket azon hazafiúi buzgóságért, mellyel a nemes honban mindig elől járt”. Ugyanott ezt is mondta a kor írófejedelme: „Az Isten tartsa meg méltóságodat, hogy láthassa hazánkat boldognak, szabadnak és dicsőnek”.
A provizóriumnak nevezett önkényuralom újabb háttérbe húzódást hozott Károlyi gróf számára. Ugyanakkor ez nem jelentette azt, hogy teljesen lemondott volna a közéleti szerepről. 1861-ben fáradhatatlanul dolgozott a Szent László Társulat létrejöttén. A grémium célja az volt, hogy patronálja az ortodox és iszlám vallási területen élő magyarok vallásgyakorlását.
Károlyi családi élete is nyugvópontra jutott, mikor újra megnősülve Orczy Mária bárónőhöz kötötte életét.
A kegyezés alkalmával, 1867-ben újra a politikai élet porondjára lépett. Harmadszor is elvállalta Pest vármegye főispáni tisztségét, talán csak ezért, hogy a jogfolytonosságot 1848, 1860 és 1867 között hangsúlyozza. Jelen volt Ferenc József magyar királlyá koronázásán is, sőt, lovon ülve ő vitte az országzászlót, mint a főnemesi bandérium tagja. Az ekkor 70 éves mágnás azonban már nem készült hosszú életű szerepvállalásra. Lemondott főispáni tisztségéről, mihelyst megbizonyosodott róla, hogy az ország alkotmányán nem eshet csorba többé.
Az 1860-as évek végétől véglegesen visszavonult. Nem vett részt a Szent István Társulat munkájában sem, de tekintélyes, robosztus alakja mindvégig ott állt a szervezet mögött. Egészségi állapota hullámzott, sok esetben kötötték fájdalmai ágyhoz vagy karszékhez. Ez nem tartotta vissza attól, hogy néha újra közéleti szerepet vállaljon. 1875-ben például, korelnökként, ő nyitotta meg a főrendiház ülését.
Tekintélye, sőt, nimbusza megkérdőjelezhetetlen volt. Az uralkodó család kitüntető figyelmét is magán érezhette. 1870-ben, egy hadgyakorlat alkalmával I. Ferenc József három napig volt a kastély vendége, ez alkalomból több ízben is meghitten beszélgetett a gróffal. A következő évben Károlyi a Monarchia legmagasabb kitüntetésében részesült: valóságos belső titkos tanácsosi címet kapott.
1877-ben, nyolcvanadik születésnapján országszerte megemlékezésekre került sor. Mindenfelé a legnagyobb tisztelet hangján emlegették az agg főurat.
Károlyi István gróf gondoskodott családjáról, birtokáról és az általa alapított intézményekről. A fóti templom fenntartására évjáradékot állapított meg. Birtokait két közel egyenlő részre osztva két hitbizományt, azaz el nem idegeníthető tulajdonrészt alapított. Első házasságából származó Ede fia így a Zemplén megyei, Fűzérradvány környéki uradalom, míg második nejétől született Sándor fia a Fót és Újpest környéki területek ura lett. Maga az idős főúr ekkor már jobbára pesti palotájában élt, csak jó idő esetén látogatott ki Fótra.
Egészégi állapota megfelelt idős korának. Orvosa homeopátiás módszerrel kezelte. (Ez a gyógymód akkortájt általánosan elterjedt, Kossuthnak, Deáknak is homeopata orvosa volt).
Felkészülten, szentségekkel megerősítve várta a halált. Utolsó kéréseinek egyike az volt, hogy kastélyában ravatalozzák fel, kedvenc kocsisa és paripái szállítsák porhüvelyét a fóti altemplomhoz. Június 12-én még egy szivart kért, de már nem volt ereje végére érni. Csendesen jobblétre szenderült.
Halálhíre gyorsan elterjedt. Temetésére zarándokoltak az emberek, eljött a miniszterelnök, Tisza Kálmán is.
Károlyi István gróf földi maradványait egy érckoporsó őrzi a fóti altemplomban. Alakját, szellemét ugyanakkor híven ápolja a város, amit alapított. Egész alakos szobra, Paulikovics Iván szobrászművész alkotása ott áll az újpesti városháza melletti téren.
Ápolja emlékét ezen felül a Károlyi István 12 ÉvfolyamosGimnázium is, amely pedagógiai programjában tömören fogalmazta meg azokat az értékeket, amelyeket a gróf maga is vallott: hagyomány és korszerű műveltség egyidejű ápolása.
*A történetet Buda Attila Gróf Károlyi István élete című munkája tartalmazza részletesen. Ez a munka ezen életrajz legfontosabb forrása volt.
