7.c nyári élménybeszámolói 2011/12.
Lusták Brigitta: Bátor Tábor
A Bátor Tábor tényleg egy olyan hely ahol mindig süt a nap. Ezt csak azzal tudom bizonyítani, hogy, elmesélem milyen is ez a hely.
Kezdjük ott, hogy ez a tábor olyan gyereknek szervez évente több programot, akik súlyosan betegek. Például: a Daganatos gyerekeknek, Súlyos Ízületi Gyulladásos gyerekeknek és a Cukorbeteg gyerekeknek is. Én a Cukorbeteg gyerekeknek szervezett táborban voltam idén nyáron 2011-ben.
Amikor tudomást szereztem a Tábor létezéséről örültem, de soha nem hittem volna, hogy bekerülök a Bátor Táborba. Amikor anya elmondta, hogy mehetek, először megijedtem, hogy 13-18 éves gyerekek között leszek egy tábor.Aztán mikor megérkeztem láttam, hogy „sajnos” nagyon sok gyerek van ott, vagyis sok gyerek cukorbeteg Magyarországon. De szerencsére már első nap találtam magamnak barátokat és így gördülékenyebben mentek a dolgok.
A hatvani Bátor Táborban idén nyáron 70 gyerek volt a 13-18 éveseknek szervezett programon.
A Bátor Táborban névtáblát és kulacsot kell csinálni minden gyereknek, hogy tudják ki ő és, hogy kié a kulacs.
A Táborban vannak színcsoportok, akikkel reggeltől estig együtt játszanak és szórakoznak a gyerekek. A Táborban lévő gyerekek mind ugyanolyan betegség miatt jöttek.
Nagyon kedves mindenki és a Cimbik (akik azért vannak, hogy segítsenek) figyelnek RÁD.
Ez egy olyan Tábor ahol elfelejtheted, hogy beteg vagy. Élvezet ott lenni, hiszen ügyelnek arra, hogy ne legyen időd szomorkodni. Mindig van valami program. Például: evezés, lovaglás, íjászat, horgászat, kézműves, színidő stb.
A programok között is van olyan, ahol választani kell. Például: VÁLASZTHATÓ, KEDVENC. A Választható 3x van, de mind 3 alkalommal más programra mész. A Kedvencen pedig mind a 3 alkalommal ugyanarra a programra mész. Én a Választhatón: kézművesen, relaxon és bátorkodáson voltam. A Kedvencen pedig evezésen voltam. A mi kenunk neve: SÁRGA GYÖNGY volt. Ennek az evezés programnak a lényege az volt, hogy megtaláljuk a kincset, vagyis a Karib- tengeres matricákat. Ebből összesen 50-100 db volt. Fejenként 10-20 csomag járt.
Esténként pedig Beach-Party, Este a házakban, Cirkusz, DISCO és TIÉD A SZÍNPAD. Én személy szerint mindegyiket élveztem.
A legjobban pedig a Tábor tánc és az esti éneklés tetszett nagyon. Az esti éneklés az olyan volt, hogy körben állt a 70-90 ember és a Tábor dalt énekelte.
Ezután pedig jött az esti beszélgetés, ami házanként volt Cimbikkel együtt. Minden házban 10 gyerek +4 Cimbi volt. Összesen 7 ház +Cimbi ház +Cimbi pihenő, ahova a gyerekek nem mehettek be.
A hét utolsó felében a TV2 stábja eljött hozzánk Rúzsa Magdi kíséretében. Magdi is jól érezte magát és mi is gyerekek. Aztán a Tábor után pár nappal le is adták a TV2-n az Aktív című műsorban.
Amikor mentünk haza, mindenki kapott: Táboros sapkát, kitűzőt, pólót, könyvet és egy képet a 70-90 emberről.
Hát ennyi lenne a beszámolóm a HATVANI BÁTOR TÁBORRÓL.
Németh Levente: Amerikai foci VB Bécsben
Tömeg, pompon lányok, rock zene, lobogó zászlók, őrjöngő szurkolók transzparensekkel, fergeteges hangulat és én. Igen, én is ott ültem 50,000 ember között a lelátón a bécsi Ernst Happel Stadionban.
2011. júliusában itt rendezték ugyanis az amerikai futball világbajnokságot. El sem tudom mondani mit jelentett számomra ez a nap, amikor élőben láthattam az USA-Kanada döntőt. Ott ülhettem és szurkolhattam azoknak a profi focistáknak, akiket eddig csak a tv-ben láthattam, és akikről eddig csak az újságban olvashattam.
Majd 3 évvel ezelőtt kezdtem érdeklődni az amerikai futball iránt. Hogy, hogy kerültem kapcsolatba vele? Szülinapom volt, és olyan játékot választhattam magamnak a PC boltban, amilyet akartam. Hosszú keresgélés után megláttam egy NFL nevezetű programot. (Az NFL National Football League-t jelent) Megvettük és gyakran játszottam vele.
Ahogy telt az idő, egyre jobban megszerettem ezt a sportot, és egyre inkább éreztem, hogy már nem csak virtuálisan akarom játszani. Edzéslehetőséget kerestem az interneten. Meg is találtam és már több mint egy éve az Újpest Bulldogs junior csapatában edzek.
Amikor meghallottam, hogy idén Ausztria rendezi a vb-t, egyértelmű volt, hogy ott a helyem, hogy nekem ott kell lennem.
Július 16. apa-fia nap volt, ugyanis apukámmal kettesben mentünk. Anyukámat nem vittük, mert sajnos neki még egy év alatt sem sikerült úgy elmagyarázni a szabályokat, hogy megértse.
Hajnalban indultunk. Néhány óra alatt Bécsben voltunk. A meccsig volt még bőven időnk, így elmentünk a vidámparkba. Ott is fergetegesen jól szórakoztunk, de a nap igazi szenzációja a vb döntő volt.
Amikor a stadionhoz értünk, már teljes extázisban voltam. Majdnem kiugrottam a bőrömből örömömben. Egyszerűen hihetetlen érzés volt, hogy ott lehetek. Csak úgy özönlött be a tömeg a lelátókra. Németek, franciák, norvégok, angolok, magyarok, amerikaiak stb.
A mérkőzést páratlanul nagy és látványos gála és show előzte meg. Híres fellépőkkel, előadókkal, tűzijátékkal. Hatalmas limuzinok szállították a pálya szélére a pompon lányokat, akik végigszurkolták a meccset, a szünetekben pedig műsorral szórakoztatták a közönséget.
A mérkőzés közben híres rock együttesek számai szóltak, amit a tömeg együtt énekelt. Szenzációsan jó volt a hangulat. Ezt, ami ott volt, átélni kell, mert elképzelni nem lehet.
A végeredmény számomra nem volt meglepetés, de a gólarány igen. Amerika 68-7-re verte meg Kanada csapatát. Felejthetetlen élmény volt.
A meccs közben néha-néha becsuktam a szemem. Ilyenkor azt képzeltem, hogy én is egy nagy játékos vagyok, hogy nekem zúg a taps, hogy engem buzdít a tömeg. Láttam magam, ahogy futok a pályán a labdával és beviszem a pontot. Lehet, hogy soha nem lesz így, de azért álmodozni szabad, nem?
Kováts Máté: V. DEBALU JÉGKORONG TORNA
A nyár utolsó hétvégéjén rendezték meg az V. DEBALU jégkorong tornát az U14-es korosztálynak Debrecenben.
Az Újpesti csapat is meghívást kapott erre- a tornára, mint minden évben, és természetesen el is fogadtuk ezt a meghívást, hiszen már többször voltunk már itt, és mindig nagyon jól éreztük magunkat.
Idén nem csak az UTE játékosaiból állt a csapat, hanem UTE-STARS néven a Budapest Starssal közösen neveztünk. Ennek egyszerű a magyarázata, túl kevesen maradtunk, de így egy vegyes csapattal viszont be tudtunk nevezni a tornára és így fogunk indulni a bajnokságban is.
Pénteken reggel busszal indultunk. Ez azért volt jó, mert bár ismertük egymást a Starsból jött gyerekekkel, de csak az egymás elleni játékokból.
A tornán öt csapat indult, egy lengyel, két debreceni, egy csíkszeredai és mi. Miután megérkeztünk, először a jégcsarnokba mentünk, kipakoltuk a hoki felszereléseinket. Mivel még volt időnk, a kollégiumi szállásunkat is elfoglaltuk,majd visszamentünk a jégcsarnokba.
Ezen a napon csak egy meccsünk volt, amit a csíkszeredai csapat ellen játszottunk, és nyertünk 18:0-ra. A meccs után elmentünk fagyizni, meg vacsorázni, de korán kellett lefeküdni aludni, mert másnap reggel nyolckor kezdődött az első meccsünk. Ezen a napon a Debrecen I., majd a Debrecen II. próbálta bevenni a kapunkat. Szerencsére ez nem sikerült nekik, az első meccset 7:1-re, a másodikat 8:2-re sikerült nyernünk. A meccs végén gyorsan átöltöztünk, és ebédelni mentünk. Mivel az egész délutánunk szabad volt, ezért elmentünk az állatkertbe, amiről először azt hittük, hogy vicc, de végül nagyon jól éreztük magunkat. A legjobban mindenkinek egy kis majom tetszett, aki mindig el tudta kapni a neki dobott makkot, sőt végén a kezünkből is elvette. Este hat órakor az összes csapat találkozott a debreceni csúszdaparknál, és egy nagy közös fürdőzéssel zártuk a napot.
Vasárnap a lengyel csapat ellen játszottunk. Sajnos nagyon durván játszottak. A meccsen sokszor több volt a verekedés,mint a játék. Nagyon sok kiállítás született. Volt olyan, amikor hárman is a büntető padon ültek, és olyan is, amikor két percet játszottunk, és hat percig állt a játék egy verekedés miatt.
A harmadik harmad közepén átcseleztem magam két lengyel játékoson, és a harmadik is csak úgy tudott megállítani, hogy hátulról szó szerint az ütőjével leütött. Miután levittek a jégről sokáig szédültem, és hányingerem volt, így már nem mehettem fel a jégre. Ezt a meccset 11:0-ra nyertük és így bekerültünk a döntőbe. Sajnos mivel az orvos megállapította, hogy agyrázkódást kaptam, nem játszhattam, a lelátóról szurkoltam a végig csapatomnak de a meccs végén mezt és korcsolyát húztam, odamentem a csapatomhoz, és én is kezet fogtam az ellenféllel.
A döntőt 9:1-re nyertük, így veretlenül nyertük ezt a tornát, hozhattuk el az aranyérmet és a kupát.
Mikor hazaérkeztünk, a szüleim rögtön elvittek a kórházba, ahol persze két napra rögtön bent is tartottak. Sajnos ezzel a sérülés nem volt túl jó, de a tornán jól éreztük magunkat, és persze örültünk az első helynek.
Az iskolánkból még ketten a csapat tagjai voltak. Csiki Attila, vele már hetedik éve vagyunk csapattagok, és Pesti-Szabados Bendegúz, vele az idei szezontól játszunk együtt.
Dózsa Olivér: Kárpátok alja
A nyáron Erdélyben voltunk a Kárpátok aljában apukámmal és öcsémmel.
Nagyon szép helyeket láttunk: volt duzzasztó, volt olyan folyó amiből inni lehetett olyan tiszta volt a vize. Ez a folyó a hegyekből jött le.Volt egy nagy erdő, ahol medvék is mászkáltak, de nem láttunk szerencsére egyet sem.
Volt egy asszony, aki a kecskéjét sétáltatta. Ő a hegyen élt, ahol nagyon sok állatot tartanak. Az alig két hónapos kecske nagyon barátságos volt. A kecske nem akart a gazdájára hallgatni, ezért a gazdi futott utána és kiabálta, hogy álljon meg.
Aztán mentünk tovább. Pár kilométerrel arrébb már látni lehetett sziklákat és egy barlangot, valamint egy olyan lyukat, ami magasan volt, olyan ember méretű. A barlangba be is mentünk, de előtte egy kisebb, alig félméteres folyón kellett átkelnünk. A folyó vize alig 6-7 fokos lehetett, mire átértünk görcsölt a lábunk és nagyon fájt, de megérte a szép hely látványáért. Aztán a barlang szájához eljutva k.b. félméteres magasságú fűvön kellett átjutnunk. A barlang szájához érve tűz maradványokat találtunk. Bementünk a barlangba, ahol nagyon sötét volt, csak a telefonom vakujával láttam bármit, miközben videóztam. A barlang végébe érve fölmásztunk egy sziklán és ott volt egy kisebb lyuk, amin átfért egy ember, de addigra már elfáradtunk és mi már nem mentünk tovább.
A barlangból kiérve visszamentünk a folyóhoz, újra átkeltünk rajta, majd nagy örömömre beültünk az autóba és elindultunk haza felé.
Örülök, hogy ilyen szép helyen járhattam. Remélem máskor is eljutok távoli tájakra.
Mellékletek