Balaton
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park földtani értékei
Az 1997-ben létesült, mintegy 57 ezer hektáron elterülő Balaton-felvidéki Nemzeti Park gondozása alatt álló változatos terület számos különleges értékkel ismertet meg bennünket, amelyek közül a földtani értékek is kiemelkednek.
A Balaton Felvidéki Nemzeti Park elhelyezkedése
A Balaton-felvidéket fölépítő kőzetek közül a szárazföldi eredetű permi vörös homokkő, valamint a rátolódott sekélytengeri triász üledékek egymásra települését a Balatonarács szomszédságában lévő vasúti bevágásban tanulmányozhatjuk, amely az eróziós és szögdiszkordancia egyik legszebb, leglátványosabb példája.
A Tihanyi-félsziget Magyarország egyik legszebb tája, s tájképi adottságai mellett különleges felszíni képződményei (a gejzírkúpok, a Külső- és Belső-tó, a barátlakások, a szélformálta szfinx sziklák), a magaslatokról elénk táruló panoráma, a gazdag növény- és állatvilág, valamint a történelmi-kultúrtörténeti emlékei miatt Európa Diplomás terület.
A Balaton-felvidék hegyei óidei vörös homokkő vonulatok, fiatal bazaltvulkánok, laza homokos felszínek, kemény triász mészkőszirtek, amelyek földtani képződményeinek sokasága, valamint változatos fejlődéstörténete miatt igen tagolt terület, s a geológiai, felszínalaktani ritkaságok valóságos tárházát nyújtja. A mészkövek barlangjai (a balatonfüredi Lóczy Barlang vagy a csónakkal bejárható Tapolcai Tavasbarlang) gyönyörű karsztos, termálkarsztos képződményeket rejtenek. Az Úrkút melletti egykori mangánbánya pedig a trópusi toronykarsztok ősi formavilágát tárja elénk.
A karsztos formák mellett a vulkáni képződmények a legfigyelemreméltóbbak. A Hegyestű, ahonnan szép kilátás nyílik a tóra, a környéki hegyvonulatokra és a Káli-medencére, föltárja a fiatal, mindössze néhány millió éve megszilárdult bazalt oszlopos szerkezetét, a régi bányaudvarban kialakított geológiai bemutatóhely pedig hazánk legfontosabb kőzeteivel és ásványaival ismertet meg.
A festői Káli-medencét egy parti homokkő vonulat elválasztja a tótól, mégis e belső területet egyre többen keresik föl. Nem véletlenül, hiszen a kis falvakat, a szőlővel ültetett domboldalakat, a különös kőzeteket, és felszínformákat, a tarka réteket tömörítő kismedence a Balaton-felvidék valódi gyöngyszeme. A Fekete-hegy Eötvös kilátójáról szemet gyönyörködtető látvány tárul elénk. Ide nem csak a kilátó miatt érdemes fölmászni. Köveskál irányából egy igen szép és meredek vízmosás mentén, a hegy vulkáni rétegeit is föltáró Vaskapu-árok mellett húzódó ösvényen érünk el a hegy széles platójára. A hegytetőn kerekded kis tavak (pl. Bika-tó) fogadnak. Szemet gyönyörködtető látvány, s emellett igen értékes vízparti növénytársulásoknak adnak otthont.
Szentbékkálla, Kővágóörs és Salföld határában, egy hosszú sávban keményre cementálódott homokkövek nyúlnak el. A homokkövet a jégkorszak fagyaprózódásai összetöredezték önálló blokkokká, majd a lejtős tömegmozgások következtében ezek össze- vagy egymásra torlódtak. Így jöttek létre a hatalmas sziklatömbökből álló kőtengerek, melyek közép-európai viszonylatban páratlan képződményeknek számítanak. Salföldön egyébként kihagyhatatlan a helyi majorság meglátogatása, amely régi, hagyományos háziállat-fajtákkal ismertet meg bennünket. Salföldhöz hasonló kis ékszerdoboz az egy tektonikus vonal mentén feltörő ásványvizéről híres Kékkút, amely egyre inkább országos hírű zenészek, írók, közéleti személyiségek afféle művészfalujává kezd válni.
A Badacsony, Csobánc, Gulács, Szigligeti Várhegy, a bazaltorgonáiról méltán híres Szent György-hegy és társaik a földtörténeti közelmúlt bazaltvulkanizmusának emlékei, az egykori felszín eredeti magasságait őrző tanúhegyek, vulkáni kúpok Európában egyedülálló tájképet alkotnak.
Itt a háborítatlan természet kincsei az őslakosok harmonikus együttélésével évezredes kultúrtájat, s Magyarország egyik legvonzóbb turisztikai desztinációját hozta létre.
A Keszthelyi hegység erdői és érdekes karsztformái hosszabb hegyi túrák során járhatók be, a nemzeti park legnyugatabbi részén elterülő Kis-Balaton pedig a vízi élővilág paradicsoma. Ez a táj már 1951. óta természetvédelmi terület, 1979-ben pedig fölkerült a Ramsari területek (kiemelkedő jelentőségű vizes élőhelyek) rangos listájára, ahol 232 madárfaj költ rendszeresen, és fordul elő nagy számban, köztük a magyar természetvédelem címerállata, a nagy kócsag.
Juhász Zsolt