7.c 2009/2010
Már régóta készültem a versmondó versenyre, Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz című versével.
Aznap Klári néni megkért, hogy mondjam el az osztályomnak is. Egy kicsit izgultam, és kíváncsi is voltam,
hiszen egy osztálynak teljesen más verset mondani, mint a magyar tanárnak.
„Tetszik majd nekik? Élvezni fogják? Vagy majd közben leveleznek, rajzolnak?” kérdeztem magamtól.
Aztán – mindegy én úgy fogom elmondani, ahogy legjobban tudom – gondoltam, és elkezdtem.
Nem hittem a szememnek. Megállt a kezükben a toll és úgy éreztem, hogy Ők is ott vannak, a történet részesei.
A szünetekben feszülten figyeltek, s amikor a végére értem megnyugodtak, és elmosolyodtak.
Aztán persze megtapsoltak, Klári néni is megdicsért, de nem ez volt a fontos, hanem azok a percek, amíg mindannyian „óriások” lettek.
Nagyon örülök, hogy ilyen osztályom van.
Erre még sokáig emlékezni fogok!
Kertész Fanni Ajna 6.c