2012. október 22.

2011. november 26-án került sor a Károlyi István 12 Évfolyamos Gimnázium kizárólag gimnazisták számára megvalósuló, bécsi kirándulására. Reggel háromnegyed 7-kor indultunk busszal, látszólag kipihenten és felkészülten a majd’ 4 órás utazásra, de természetesen mindenki félig az igazak álmát aludta még.
Valójában sokkal kevesebbnek tűnt az út ideje, mint tavaly. Mire észbekaptam, már Mosonmagyaróváron voltunk, ahol egy kis pihenő után indultunk tovább a hegyeshalmi határátkelőig.
Két busszal mentünk, így persze bonyodalmak is adódtak bőven, hiszen általában mindkét busz máshol állt meg, mint ahol kellett volna. Végül megtaláltuk egymást a másik járműn utazókkal, és így vágtunk bele a bécsi forgatagba.
Először látogatást tettünk a Természettudományi Múzeumban. Két barátnőmmel jártuk végig az egész hatalmas létesítményt, mintegy kettő és fél óra alatt. A drágakövektől kezdve, kitömött állatokon át, a dinoszaurusz-csontvázakig elénk tárult rengeteg érdekes természeti képződmény. Ami számomra nagyon változatos volt, az a sok élethű bemutató, ami avatatlan emberek számára is esélyt nyújtott, például az éjszakai látásviszonyok megtapasztalására. A hőkamerák pedig különösképpen tetszettek mindhármunknak.
Maga a múzeum épülete is gyönyörű volt, úgy éreztem magam, mint amikor a hitetlen kisgyerek belép a legcsodálatosabb templomba, amit valaha látott, és nem érti, eddig miért élt kételyek között.
Miután a múzeumi látogatásnak vége szakadt, úgy igazán belekerültünk Bécs hatalmas körforgásának pontosan a közepébe. Egy olyan téren mentünk keresztül, amire, ahogy ránéztem, legszívesebben rögtön rávágtam volna, hogy a Times Square kicsinyített mása; jóval kevesebb épülettel és kisebb mértékű kivilágítással persze, de mégis hasonlított rá. Nem is beszélve az embertömegről az utcákon és boltokban – életemben nem láttam még ilyen sok embert, ennyire szórakozottan és fejvesztetten rohangálni, mintha legalább az életük függött volna tőle.
Ezt az apróságot leszámítva, épségben értünk oda a Stephansdom-hoz, amely előtt én és egy barátnőm leálltunk egy pappal fényképezkedni, majd két másik turista is odajött, hogy hadd csináljanak képet velünk.
Utána bementünk a templomba, amely szintén elképesztő látványt nyújtott. Gyertyák égtek mindenhol, és bármerre néztünk: az egész templom tele volt nagy óvatosággal kifaragott szobrokkal. Bent találkoztunk egy nálunk idősebb, magyar turista-csoporttal is.
Sokan tőlünk körbejárták a templomot, hogy képeket készítsenek róla kívülről és belülről is.
Ahogy kijöttünk a Stephansdom-ból, a kapott térképpel kezünkben, a tanárok elengedtek mindenkit a karácsonyi vásárba, vagy épp körülnézni a boltokban. Mi is végigjártunk sok butikot, majd fel-alá járkáltunk a városban, aztán végül beültünk a Starbucks-ba.
Fél 5 felé volt gyülekező ott, ahol érkezéskor leszálltunk a buszról. Újabb 4 órás út vette kezdetét, ám előtte még megálltunk Bábolnánál a McDonald’s-ban.
Nagyon örülök, hogy elmentem Bécsbe, mert nem csak sok látnivalóról maradtam volna le, de rengeteg ember eddig jól palástolt személyiségének felszínre töréséről is, legyen ez jó vagy rossz dolog. Sok tapasztalattal gazdagodtam, ha alkalmam nyílik rá, jövőre is szeretnék elmenni.



Írta:
Kele Zsófia 10.a