2012. október 27.

Schönbrunni élménybeszámoló

Nagy izgalommal vártuk, hogy elérkezzen ez a szombati nap. A szülőktől könnyes búcsúvétel után, 6:30-kor az Árpád üzletház parkolójából indultunk el két busszal a schönbrunni kirándulásra. A buszon még mindenki ébredezett, vagy éppen visszaaludt.

Már akkor látszott, hogy jó programnak nézünk elébe. Ahogy közeledtünk, úgy bukkant fel a nap, és vele együtt ébredeztünk mi is.

Judit néni sikeresen összeszedte a belépők árát, majd Kati néni mondta be mikrofonba az információkat és a szünettel kapcsolatos tudnivalókat.

Megálltunk egy benzinkútnál, ahol mindenki elintézhette a dolgait. Mi természetesen megtaláltuk a gyerekrészleget, ahol tele volt minden játékkal és lufival. Ennyi kellett nekünk, el is hoztunk egy-egy lufit, amikkel az út további részében jól elszórakoztunk. Végül is csak páran néztek meg minket az utcán.

Megálltunk Pandorfban, ahol több szabadidőt kaptunk és bejártuk az üzleteket. A Merkur nagy népszerűségnek örvendett.

Alig láttam olyan gyereket, aki ne vett volna legalább egy csokit. Sokan vettek ajándékokat is családjuknak. Nekünk a legjobban a gyümölcstál tetszett, nagyon gusztusos volt. Magyarországon egyelőre ilyesmivel nem találkozhatunk.

A képet látván is megkívánja az ember szerintem. És az íze….hmmm.



 

A többi üzletbe is benéztünk, mint például a KIK-be, Takkoba, Deichmanba. Ezekben az üzletekben szinte ugyanaz volt a kínálat, mint itthon. Amikor végeztünk a boltokkal, ismét megtaláltuk a korosztályunknak való szórakozást. Csoda, hogy nem ment tönkre….:)

 

A szabadidőnk leteltével visszamentünk a buszhoz. Nagyon vártuk, hogy végre megérkezzünk. A hangulat és az idő is egyre jobb lett. Hosszas utazás után végre leparkoltunk és leáramlottunk a buszról, mindenki beáramlott a schönbrunni kastély udvarának egyik wc-jébe.  Kaptunk egy óra szabadidőt, mielőtt bementünk volna a kastélyba.Egyszerűen csodálatos az udvar. A lovas kocsik olyan szépen állnak, és várják az érdeklődőket, mint a mesékben. Csodaszép az egész. Rengeteg képet csináltunk.



Bementünk a kastélyba, ahol sajnos fényképezni nem szabadott. Hatalmas volt az egész. Kapott mindenki magyar nyelvre beállított guide-ot, és azon keresztül hallgattuk szobáról szobára haladva az információkat. Gyönyörű termekbe mentünk be. Csak azt nem tudom elképzelni, hogy hogy nem tévedtek el otthonukban. Bent találkoztunk Nacsa Olivérékkel is. Kifele felvettük a leadott táskáinkat és elindultunk az állatkert felé. Az oda vezető út meseszép. Tele van minden virágokkal, és az emberek nagyon vigyáznak a tisztaságra, nem úgy, mint itthon.

A kertből nyílik az állatkert. Kaptunk térképet is, mert meglehetősen nagy. Ami mindannyinkat a legjobban izgatott, az a panda volt. Meg is kerestük, egyszerűen tündériek voltak, mint a plüssmacik. Szívesen hazahoztam volna egyet. Ami még egy örök nyomot hagyott bennem, az egy olyan barlang volt, ahol a denevérek szabadon röpködtek, és be lehetett menni közéjük. Fél órán át győzködtek minket a fiúk, mire rá tudtak venni, hogy végre bemenjünk. Visongva ugyan, de hősiesen végigmentünk és szerencsére egy denevér sem maradt a hajunkban. Rengeteg állatot láthattunk. Rendkívül színvonalas az egész állatkert. Minden ki van táblázva, ezért könnyen eltaláltunk bárhova. 

A hosszú sétányon leültünk egy padra és nézegettük a tájat és az embereket. Annyira sok színes egyéniség ment el előttünk egy óra alatt, mint amennyi itthon egy fél év alatt körülbelül. Charlie Chaplintől Bruce Willis-ig szinte minden sztár hasonmása szembe jött velünk. Nagyon jól éreztük magunkat. Az időjárás is nekünk kedvezett, hiszen végig szikrázott a nap. Délutánra már nagyon melegünk lett. Megtaláltuk a buszunkat, elindultunk hazafelé.

Mindenkinek nagyon jó kedve volt, együtt énekelt az egész busz, nevettünk, beszélgettünk. Megálltunk Magyarországon egy Mc Donaldsnál. Alig fért be a kétbusznyi ember, de jó forgalmat biztosítottunk nekik. Ettünk, ittunk, szórakoztunk. Miután mindenki jóllakott, visszaszálltunk a buszunkra.

A nagy lakoma után valahogy már senkinek sem volt kedve énekelni. Elcsendesült a buszunk, közben már be is sötétedett. Csendben néztük a holdat, és visszanéztük az aznapi fényképeinket. Mindenki nevében kijelenthetem, hogy egy nagyon jó emlék marad mindenkiben ez a 2009-es schönbrunni kirándulás! Farkas Fanni, 11.a.