Barátunk az Internet?
Megdöbbentett egy eset a minap. Felhőtlenül boldog, éppen a nyári szünetre készülő kis ismerősömmel találkoztam, akinek feltettem az ilyenkor szokásos kérdést: mivel töltöd majd a több mint két hónapos szabad időt? A szokásos válasz helyett azonban egészen elképesztő felelet érkezett: „Végre lesz időm számítógépezni!” Pillanatnyi némaság után elképedve néztem rá, hiszen nem ő volt az egyetlen, akitől ezt a választ hallottam. Csak sajnálni tudtam... Tényleg ez a jövő vár a fiatalokra? Csak gépek között érzik jól magukat? Hol vannak ilyenkor a barátok, akik kirángatják őket a gépek sivárságából?
Sehol. Mert valószínűnek tartom, hogy ők is ugyanott ülnek, talán éppen egymással csevegnek, vagy ismerőseik táborát bővítik a világhálón. Felmerül bennem a kérdés: mit adhat az internet egy fiatalnak, amiért képes órák hosszat a monitor előtt ülni? Mit kaphat attól, amit barátaitól nem? Hová lesznek azok a felejthetetlen nyarak, a táborok, üdülés a nagyinál, a rengeteg csínytevés, a nyári szerelmek, amelyekre oly’ szívesen emlékeznek majd vissza a későbbiekben? Hová tűnnek az életre szóló barátságok, amelyek ugyan megköttetnek a számítógép előtt is, de előbb-utóbb bebizonyosodik: a géphez nem fordulhatnak, ha bánatuk van, nem sírhatnak a vállán, az nem ad vigaszt.
Kívánom minden gyerkőcnek, hogy a nyarat ne az Internetes ismerőskeresésre használják, keressenek inkább igaziakat! Mert gondoljunk csak bele: hogyan is pótolhatná barátainkat egy rövid szöveges üzenet, egy e-mail, vagy akár egy róla készült fotó?
Pádár Zsófia jegyzete