2013. június 04.


Legjobb diákközösségért járó vándorserleg
/2012/2013-as tanév/

Lipták Panna Georgina 8.b osztályos tanuló vagyok. 8 éve járok a Károlyi István Általános Iskola és Gimnáziumban, ám ez az utolsó évem itt, mert szeptembertől másik iskola padját fogom koptatni, de nem mehetek el anélkül, hogy ne teljesíteném be régóta megfogalmazódott álmomat.

A felső tagozat 8.b osztályát szeretném ezzel a pályázattal a Legjobb diákközösségért járó vándorserleg elnyerésére nevezni. Én magam 8 éve töltöm napjaimat ezzel a sokoldalú osztállyal. Őszintén sokadszorra írom újra ezt a szöveget, de rájöttem, hogy nem azt kell leírnom amit bárki elmondhat, hanem azt ami valóban mi vagyunk.

Mert kik is vagyunk mi? Egy bizonyos bagázs akik az első emelet 17.es termében foglalták el átmeneti szállásukat, de gyakran a folyosó esik áldozatul a társasági életre való vágyunknak, mert mi nem az a bezárkózott, csak is osztályon belüli életformát választottuk, hanem szívesen bolyongunk az iskola minden szegletében.

Tökéletesek vagyunk? Közel sem, de elfogadjuk és megértjük egymás hibáit, ez szerintem sokkal többet jelent, mint tökéletesnek lenni!

Magára hagyunk bárkit is? Ehelyett a szó helyett, az összetartás szerepel a szótárunkban. Nálunk nincs olyan, hogy valaki a teremben egyedül gubbaszt, mert senki sem beszél vele, igenis mindenkinek van társasága, és mindenki mindenkire számíthat.

Csak az iskola köt össze minket? Szerencsére nincs így, sokan találkozunk a szabadidőnkben is, mert a barátokból sosem elég, és mi büszkén mondjuk, hogy nem csak osztálytársak, de barátok is vagyunk, akik mindent megosztanak egymással.

A tanárok mit gondolnak rólunk? Megoszlanak a vélemények. Mikor az osztályfőnökünknek felvetettük az ötletet, hogy neveznénk erre a vándorserlegre azt hitte viccelünk, de van egy idézet mely pontosan minket takar:„Csak egy osztály voltunk, Egy osztály amelyről sokan túl sok rosszat hittek, Később gondolták tévedtek, Hitték gondolták, S talán senki sem tudta kik voltunk igazán”. Az osztályban történő felolvasásakor mindenki így vélekedett.

Miért pont most nevezünk? A napokban kezdtem komolyan rádöbbenni, hogy már, csak 2 hét maradt az iskolából, és én ezt a 2 hetet nem hagyhatom úgy eltelni, hogy nem mondom el mindenkinek, hogy sajnálom. Sajnálom, hogy el kell mennem, és magam mögött hagynom, ezeket a számomra nagyon fontos embereket. Sajnálom, hogy amikor szeptemberben besétálok az iskolámba, nem ők fognak a padban ülni, és nem hallom mindennap a történetüket mindenről és mindenkiről. Sajnálom, hogy vége lesz. A rokonaim azt mondták, hogy ne búslakodjak ők senkivel sem tartják a kapcsolatot általánosból. Nem. Nálunk nem így lesz, mert képtelen vagyok elfelejteni ennyi embert, aki ennyi emléket, és maradandó élményt adott nekem. 8 év alatt, csak gazdagabb lett az életem. Írhattunk bármennyi dolgozatot, vagy csinálhattunk bármennyi felmérést, mi mindig ott voltunk egymásnak. A világ egyik legnehezebb dolga a búcsúzás, és én ezzel a pályázattal szeretnék búcsúzni. Szeretném, ha a 2012/2013-as tanévben a 8.b osztály lenne a legjobb osztályközösség, mert nekem, és még jó pár embernek ez a 8 év örökké bevéste magát a szívébe.

Lipták Panna Georgina 8.B


Budapest 2013. 05. 30.