2013. június 04.


A legjobb osztályközösség

Lehet, hogy sokan úgy vélik, hogy a verseny „a legjobb osztályközösség díjáért” felesleges. Mondván „ez csak egy díj, ami nem nem változtatja meg a világot”. Lehet, hogy igazuk van. Én mégis úgy gondolom, ha nem is változtatja meg a világot, igenis fontos szerepe van egy osztály életében. A díj elérése felé vezető út ugyanis a jó és becsülni való dolgok mellett rávilágít azokra a kisebb hibákra, hiányosságokra is, amelyeket később könnyedén kijavíthatunk és ennek köszönhetően még jobb és szerethetőbb közösségé válhatunk. Persze ez sem nem megy egyről a kettőre, de közös munkával és összefogással sikerülhet.

Osztályom, a 8. c. osztály, 2 évvel ezelőtt lett iskolánkban a legjobb közösség. Akkor is és még mai is nagy örömmel tölt el bennünket, hogy akkor ránk esett a választás. Mi magunkról mindig is tudtuk, és éreztük, hogy jó közösség vagyunk, de örültünk, hogy ezt mások is észrevették és értékelték.

Felmerül a kérdés, hogy mitől jó, mitől különleges egy osztályközösség. Attól, hogy tagjai tisztelik, becsülik, segítik egymást, és szeretnek együtt lenni. Ez ránk mind igaz, a mi osztályunk ennél mégis több. Ennek bizonyítására 2 kategória alapján szeretném bemutatni és leírni osztályomat.


Iskolai élet

Elmondásuk szerint a tanárok szívesen járnak tanítani osztályunkba. Ritkák a késések és a hiányzásokból sincs túl sok. A gyerekek nem szemtelenek oktatóikkal, órán legtöbbször a maximumot próbálják nyújtani. Nagy örömmel vesznek részt az iskola által szervezett versenyeken és ezeken nagyon szép eredményeket tudnak elérni. Nem utolsó sorban az osztály tanulmányi átlaga is rendszerint elhagyja a többi osztályét.


Iskolán kívüli élet

Heti rendszerességgel szervezünk iskolán kívüli minőségi és egyben szórakoztató programokat. Ezeken általában a gyerekek nagy része mindig megjelenik. Sokat járunk múzeumokba, kiállításokra, moziba, színházba és egyéb olyan helyekre, amelyek általános műveltségünket javítják, ahol szórakozhatunk és ahol még erősebb közösségé válhatunk.

A gyerekek között sok az iskolán kívüli barátság. Sokan együtt járnak sportolni, táncolni vagy csak simán szórakozni. Egymás születésnapjáról és névnapjáról is mindig megemlékezünk, énekkel, édességgel köszöntjük egymást.

Nálunk a szülők is rendszeresen tartják egymással a kapcsolatot. Köztük is kialakultak barátságok és a most már hagyománnyá vált szülő-gyerek bulin is mindannyian önfeledten szórakozunk.

Szerintem olyan ez az osztály, mint egy zenekar, amelyben mi magunk vagyunk a hangszerek. Mindenki játssza a maga szólamát. Van, aki rengeteget gyakorol és készül, van, aki gyakorlás nélkül is hibátlanul játszik, van, akinek a hangjai kicsit hamisan vagy viccesen szólnak, van aki laza és van aki izgul, de mindenki hozzá teszi a magáét. A zenekar élén pedig a karmester áll, Hédi néni személyében. Nélküle nem szólna ilyen szépen a dal.