Gólyanap
Végre ránk virradt a régóta várt gólyanap. Vödrünk cipelve, vagy banyatankot húzva, rózsaszín motorral begördülve megérkeztünk a suliba. Volt, aki bejutott, , vagy épp csak ráfért a kis járgányra, és volt, aki leesett a „hosszú” út alatt.
Bent vártak ránk a tizedikesek, személyre szabott sminket kaptunk. Az eredmény: rózsaszín fejű emberek, arcon díszelgő pókok, belőtt, égnek álló hajak. Zokniban és szandálban, tüdőig gatyában, úszószemüveggel a fejünkön, cumival a szánkban és a szuperhős köpenyünkkel: Zorro, batwoman, supergirl, ezek voltunk mi a gólyanapon, a 9.b. ( És az a-sok sem néztek ki jobban!)
10.-esek jöttek értünk óráról órára. Talicska, törpejárás a folyósón, bakkecskeugrálások, kettőt fel egyet vissza- ugrálások a lépcsőn. Senki nem úszta meg: ránk néztek és már mehettünk is csinálni. Kivéve, mikor Antos tanár úr történelmet tartott. Őt nem zavarhatta meg holmi gólyanap! Törin mindenki a helyén volt, és kemény tanulás folyt. Végre oda adhattuk a tízedikeseknek az ajándékunk. Sütit sütöttünk, tiszta szívünkből. Elég finomak lettek, némelyik talán túlságosan is. Kicsit eltúloztuk borsos fokhagymás ízesítést.. De aki megkóstolta annak ízlett, még a könnye is kicsordult a meghatottságtól. Voltak olyan kedvesek, hogy nekünk is hagytak belőle! A másik osztály kissé csípős brownival kínálta őket.
Utolsó óráról megszabadítva minket csináltak nekünk egy testnevelést. Fekvőtámasz, kötélmászás, futások. Persze miután az egész tornatermen átgördültünk, kicsit se forgott a világ. Hasonlíthattunk valamire. (búgócsiga?)
Mikor mindennek vége lett, lemostuk a sminket és felvehettük rendes ruháink, szerintem semminek nem örültünk még ennyire.
Eljött az este. Ekkora már mindenki izgult valamennyire, jók akartunk lenni, de első sorban élvezni akartuk az estét. Mikor felmentünk a színpadra és rákezdtünk a dalainkra, mindenki mosolygott és tapsolt. A közönségnek tetszett. Szerintem azért, mert látták, hogy szívünk- lelkünk benne van. „Csodálatunkat” kifejező ódáinkat is szívesen hallgatta a hőn szeretett felsőbb évfolyam.
Az est folyamán különböző feladatokat kaptunk. Karaoke, amiből kiderült, hogy az angolon és az éneklésen van még mit gyakorolni, de a kettő kombinációján még inkább. Lufi borotválás. Ha abban reménykedtek, hogy majd kidurran, mert nem jövünk rá, hogy a borotva másik oldalával csináljuk, hát akkor sajnálom, de elég eszesek vagyunk. Aztán: just dance!- a világ ilyen jó Gangnam style-táncot még nem látott, de olyan színvonalas hastáncot se, amilyet a srácok produkáltak. Divattervezés, lufi pukkasztás, történetírás (olyan szavakból, hogy uborkalé, cicanadrág, kenguru, atomfegyver), és a legvégén limbó.
A legvégén jött a két osztály gólyatánca. Rengeteg gyakorlás, rengeteg elrontott lépés volt mögöttünk, de a végeredmény megérte. Együtt mozgott mindenki, arcokon mosolyok ragyogtak.
Örültünk, mert vége már, mert élveztünk minden egyes kis dolgot,mert mindkét osztály hihetetlen táncot hozott létre. A legvégén, miután fél lábon állva letettük a gólyaesküt, örültünk, mert hivatalosan is a Károlyi István Gimnázium gólyái lettünk.
Mindez után szórakozhattunk, bulit rendeztek nekünk. De inkább maradtunk a termeinkben, átbeszélve a napot, mosolyogva egy -egy jó poénon.
Két tanteremben két osztály, akik akár már egy kis családnak is számíthatnak, 4 évig együtt éljük majd az életünket.
Bozsik Daniella 9.b