Károlyi Vetélkedő
A Károlyi Vetélkedő keretein belül sportolhattunk, humán, vagy reáltantárgyakkal kapcsolatban kérdésekre válaszolhattunk, vagy akár makettet is építhettünk, így mindenki talált valamit, amiben jeleskedik. Amíg a sportolók a tornacsarnokban győzedelmeskedtek, mi az osztályteremben próbáltuk összeszedni a kérdéseket és válaszokat. Különböző csapatokba rendeződtünk, mindenki ösztönösen arra húzódott, ahol olyan feladatokat talált, amelyeket könnyedén meg tud oldani. Az első padokban az irodalom és nyelvtan, hátul az én kezemben az angol, mellettem pedig a matek készült. Miután végeztem az angol feladatlappal, a makett készítés felé indultam, ahol többen is összegyűltek már, mindenki kezében drót, filcek, színes papírok, a padon pedig egy félig elkészült szalont ábrázoló, akkor még nem teljesen felismerhető makett részlete. Próbáltuk kitalálni mi legyen a következő, és fokozatosan végül összeállt a kép. Bár nem tudtunk mindent kihozni belőle, reméltük, hogy erőfeszítéseink nem voltak hiábavalóak. Oldalunkon a matek feladatlapokkal küzdöttek osztálytársaink, füzetekkel kezükben tanácskoztak, aztán végül sikerült kitalálniuk a (remélhetőleg) helyes megoldást. A makett az utolsó percekben állt össze, még mindig nem teljesen tökéletesen, de ennek ellenére, és pont ezért, büszkén mutattuk körbe, Kati néni pedig mosolyogva vette el. A makettel, a feladatokkal és a plakáttal együtt, mely azóta is osztályunkat díszíti, reméltük, hogy a vetélkedőbe fektetett energiánk nem volt felesleges. A legjobb az egészben az volt, hogy együtt dolgoztunk, mindenki jó valamiben, így be tudott segíteni ahol kellett. Igazi csapatmunka volt, a végén pedig csak nevettünk azon, hogy milyen kitartóan kerestük a válaszokat egy-egy kérdésre. A kérdések nem voltak nehezek, a legtöbb percek alatt megvolt, de volt, ami, ha nem is fogott ki rajtunk, de egy időre elfoglalt még minket is. A segítség egyszerre több helyről is érkezett, ha kellett, és nagyon élveztük az együtt töltött időt.
Kis idő múlva meg is érkezett az eredmény. Az egyik nap, mikor a terembe érkezve nagy, fehér dobozt találtunk az asztalon, körbeállva találgattuk mi ez, de aztán egy merész vállalkozó felnyitotta a tetejét, és megláttuk a nyereményünket, amire nagyon is büszkék vagyunk!
Éljen a 9.a!
A beszámolót Kele Nóra (9.a) készítette