Amikor elsősök és másodikosok lépnek színpadra, a siker garantált, hiszen gyönyörűség kicsi gyerekek bátor, lelkes és kedves megnyilatkozásait látni, hallani. Különösen érdemes észrevenni azt, ahogyan egymásra figyelve, egymást segítve játszanak, énekelnek, táncolnak az éppen csak alakulóban lévő közösségek.
És a közös erőfeszítés, a közösen megélt siker erősíti az összetartozás érzését is.
Ám ennél több is történik az előadások létrejöttekor. A gyerek és tanítói olyan egyéni adottságokat, képességeket fedeznek fel, amik esetleg addig rejtve voltak előlük. Hiszen egy műsor összeállítása, begyakorlása és bemutatása közben a személyiség minden összetevőjére szükség van: az értelemre,
az érzelemre, az esztétikai érzékelésre, és nem utolsósorban az akarati tényezőkre, a viszonyulásra,
az önismeretre, az önbizalomra és az empátiára is.
A gyerekek szeretik magukat megmutatni, szeretik, ha figyelnek rájuk, ezért nem nehéz fellelkesíteni őket a szereplésre. De ezen a fesztiválon azt is átélhette, aki ott volt, hogy a kicsik nemcsak aranyosak a színpadon, hanem minőséget képesek nyújtani, igényesen, koncentrálva és örömmel.
Megérdemlik az elismerést, a gratulációt, épp úgy, mint tanítóik, akik saját tehetségüket mozgósítva felkészítették őket. Köszönjük!
Az énekkarok és a színjátszók számára természetes a színpadi jelenlét, hiszen ők tehetséggondozó szakkörként is választották ezt a tevékenységet, rendszeresen művelik és mindig szívesen lépnek a közönség elé. Nekik és vezetőiknek is köszönjük a műsort!
És köszönjük a szülők, nagyszülők érdeklődését, támogatását!
A fotók talán valamennyire fölidézhetik a Károlyi Fesztivál utolsó napjának jó hangulatát.
A bemondók és a Lánykórus
A Fiúkórus és a Fiú Énekegyüttes
1.a A szívtelen csiga
2.a Palkó és a szamara
Színtársulat Csaló az üveghegyen
2.b Balogh Eszter, Környei Benedek Huzakodó - versmondás
1.c A csillagszemű juhász
1.b Felnőttek fülébe nem való - zenés összeállítás
2.b A téli tücsök meséi
2.c Az én uram tudja, hogy mit csinál