W. Cs.: Pontosan 200 évvel ezelőtt, 1823. január 22-én fejezte be Kölcsey Ferenc a most hallott Himnusz szövegét. Ennek emlékére jelölték ki sok évvel ezelőtt január 22-ét a magyar kultúra napjának.
N.: Ám ugyanennek az évnek az első napján, 1823. január 1-jén világra jött egy kisfiú, akit mi már Petőfi Sándor néven ismerünk. Műsorunkban most őrá emlékezünk.
Á.: Künt harangoztak, megkezdődött az új év, az 1823-as. Egy kis alföldi faluban, Kiskőrösön egy parasztházban, amely semmiben sem különbözött az ország ezer meg ezer parasztházától, egy kicsi, feketehajú asszony fölkiált, vajúdik.
N.: Férje a konyhából hallgatja. Végre bentről gyermeksírás hangzott, fiú született. Anyja későbbi szavai szerint ökölnyi csöppség volt. Szalvétába kötötték; megmérték egy piaci fölakasztható mérlegen; igen könnyűnek találták.
Zs. Piros, ráncos arcú kis emberke volt, semmivel sem különb, mint ilyenkor akármilyen más csecsemő. Ő volt, akire vártak, akit a történelem kiszemelt. Mi lesz belőle, akkor még senki sem tudhatta.
"Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet."
Ma délelőtt az alsós színtársulat tagjainak műsorát nézhették meg a gyerekek és tanítóik, mellyel a 200 éve született Petőfi Sándor emléke előtt tisztelegtek.
