2010. március 29.


2010. május 3-7.

Hétfő
Hétfőn reggel indultunk a Keleti pályaudvarról az erdei iskolába, melyet már nagyon vártam. Sok gyerek utazott együtt, mert nemcsak az én osztályom, hanem az egész ötödik évfolyam Szolnok-Tiszaligeten töltötte a hetet. A vonatút hamar eltelt, beszélgettünk és kártyáztunk a fiúkkal.
A szolnoki állomásról különbusszal mentünk tovább a táborhelyünkre. A táborhelyen volt focipálya, játszótér és állatudvar, ahol kecskék és szamarak legeltek. Faházakba költöztünk, ahol Norbival, Noellel, Attilával, Krisztiánnal és Dáviddal voltam egy szobában. Emeletes ágyakon aludtunk.
A délelőtt az utazással és játékkal telt el, majd délután a vadászatról és a vadászfegyverekről beszélt nekünk egy bácsi. Azután íjászkodtunk. Nem először próbáltam ezt a sportot, három lövésből háromszor találtam el a céltáblát.
Este ügyességi feladatokat kaptunk. Ezekhez hét csapat alakult, tíz gyerek volt egy csapatban, lányok és fiúk vegyesen. Az én csapatom neve „B10” lett, engem választottak meg csapatkapitánynak. Ezen a napon a vetélkedőn második helyezést értünk el, melyért egy-egy tábla csoki volt a jutalmunk.
Minden este tíz órakor volt a takarodó.

Kedd
6:30-kor volt az ébresztő. A reggel azzal indult, hogy kőházakba költöztünk, mert a faházak nem voltak megfelelőek. Itt már csak négyen voltunk egy szobában.
Délelőtt Tisza-parti sétát tettünk, közben köveket dobáltunk a folyóba. Sétánk során két őzet láttunk az erdő szélén.
Ebédre az egyik kedvencem, chilis bab volt. Délután a Damjanich Múzeumba mentünk, ahol a környékre jellemző népviseleteket és a falusi életforma jellegzetes berendezési tárgyait, használati eszközeit mutatták be. A múzeumlátogatás után vásárolhattunk a belvárosban.
Este hangszerbemutató volt: régi népi hangszereket láttunk, melyeket Dósa Gyula bácsi szólaltatott meg. Volt köztük köcsögduda, doromb, kanna, kürt, dob és „csipisüti”. Ez egy erdélyi hangszer, mely úgy néz ki, mint egy hegedű, csak nagyobb. Egy húrt meghúznak rajta, majd elengedik, s ez csattanó hangot ad, ez a „csipi”. Az „üti” pedig, amikor egy vonószerű bottal ütik a hangszer testét. A bemutató nagyon tetszett.
Nagyon jól telt ez a nap.


Szerda

6:30-kor ébresztettek bennünket. Ez a reggel egy kiadós futással indult.
Reggeli után busszal Öcsödre utaztunk, s ott megnéztünk egy emlékházat. A tárlatvezető néni elmesélte, hogy valamikor ebbe az épületbe járt József Attila iskolába. A kiállításon a régi paraszti élet használati eszközeit is megnézhettük. Itt ajándéktárgyakat is vásárolhatott, aki akart.
A kulturális program után hajókázni voltunk a Körösön. Nagyon tetszett, hogy én is vezethettem a hajót. Ezután egy nagyot sétáltunk a Szarvasi Arborétumban, ahol különleges növényeket láthattunk. A bejáratnál vásárolni is lehetett pici cserepekben különböző növényeket. Szarvas városának a legjobb cukrászdájában kaptunk 2-2 gombóc fagyit. Azután a szárazmalomba mentünk, hogy megismerjük annak működését. Itt nem a természet ereje, hanem a munkára fogott lovak hajtották a malomkereket.
A táborba visszatérve megvacsoráztunk. Az estét egy jó hangulatú diszkóval zártuk, ahol mindenki kitáncolhatta magát.

Csütörtök

A szokásos 6:30 perces ébresztő után, ismét futással kezdtük a napot. A mozgás után jólesett a reggeli.
A délelőtt folyamán megtekintettük a Szolnoki Repülőmúzeumot. A legérdekesebb kiállítási tárgy egy régi utasszállító repülőgép volt, melyre fel lehetett menni, le lehetett ülni az ülésekre, és be lehetett lesni a pilótafülkébe. A vadászgépeket csak kívülről tudtuk megnézni.
Visszatértünk a táborba, ahol kedvenc ételem, a bolognai spagetti volt ebédre.
Délután a hétfőn kialakított csapatok között egy sorversenyre került sor. Ezen elsők lettünk, s jutalmunk egy-egy tábla csokoládé volt.
Ezután kézműves foglalkozáson vettünk részt, ahol megtanultunk csuhébabát készíteni és nemezelni.
Az eső miatt sajnos a tábortűz elmaradt. A finom vacsora után a csapatok „Ki mit tud?”-on vettek részt. Beni és én egy történetet adtunk elő.

A táborzárón Judit néni sok oklevelet és csokit adott a versenyek legjobbjainak.


Péntek


Ezen a napon kicsit később volt az ébresztő, így nem futottunk. Mivel ez volt az erdei iskola utolsó napja, reggeli előtt összepakoltuk a holminkat.
A délelőtt szabadfoglalkozással telt, én a barátaimmal a focipályán fociztam. Indulás előtt még közösen énekeltünk Tamás bácsival.
Hazafelé a vonaton élményeinkről beszélgettünk. Sajnáltuk, hogy ilyen gyorsan elrepült ez a pár nap.

                                                                                 
Illovai Balázs 5.a