Ebben a tanévben a Dunakorzóval ismertettek meg tanáraink minket.
A Ferenciek teréig mentünk metróval, majd az Erzsébet-híd pesti hídfőjétől sétáltunk észak felé, csodálva a város talán legszebb szakaszát a Duna mentén.
Sokszor megálltunk, részben azért, hogy gyönyörködjünk a budai oldal és a Duna csodálatos látványában, vagy azért, hogy szemügyre vegyük azokat a híres épületeket, helyeket, amelyek utunk mentén sorakoztak: a Petőfi teret, a Vigadót, a szállodákat, a Tudományos Akadémiát, a Gresham-palotát stb.
Egy nagyobb pihenőt tartottunk a Bazilika előtt, és sokan be is mentünk.
Nagyon elcsodálkoztunk, hogy több mint ötven évig épült Hild József tervei alapján, majd az ő halála után Ybl Miklós vette át az irányítást.
Érdekes volt a fotókiállítás az építkezésről.
Láttunk fényképeket arról, hogy a templom előtti dombon Ferenc Józsefet és Sissyt köszöntötték koronázásuk alkalmából.
Megnéztük a Szent Jobbot, ami a róla elnevezett kápolnában van kiállítva egy üveg ereklyetartóban. A Bazilikából kilépve még vetettünk egy pillantást az épületre, lenyűgöző méretei nagy hatást gyakoroltak ránk.
Utolsó ”állomásként” a játszóteret ejtettük útba, ahol kibeszélgetéssel „vezette le” a fáradalmakat, ki kisgyerek módjára felszabadulva, vidáman vette birtokba az új teret, játékokat.
Nagyon jól éreztük magunkat, annak ellenére, hogy az idő nem igazán kedvezett nekünk, reggel még esőtől is féltünk, de végül minden jóra fordult.