Beszámoló hetedikeseink Határtalanul szlovákiai kirándulásáról
Az előkészületek
2024. május 21-én a földrajz-történelem szakos Szabó Kristóf tanár úr egy PPT-vel készült, melyen bemutatta a településeket és helyszíneket, ahová készültünk. Földrajzi és történelmi szempontból is bemutatta úticélunkat, kitért a növényvilágra és a helyi szokásokra is.
A vetítés után egy interaktív beszélgetés kezdődött, a diákok érdeklődően kérdeztek a tervezett úticélokról. Volt, aki saját korábbi élményével is kiegészítette a találkozót. Ezután a Barangoló Digitális Tartalom játékait felhasználva összegeztük a gyerekekkel a hallottakat. Összességében sikeresnek mondható az előkészítő foglalkozás, felkészülten indultunk el az útra.
Szükségesnek éreztük, hogy a szülőket is tájékoztassuk a programról, így nekik is tartottunk egy kisebb bemutatót útiterveinkről.
Útinaplónk
1. nap
Izgatottan indultunk Budapestről Miskolc, Kassa irányába. Szerettünk volna bemenni a kassai dómba, de éppen tévé felvétel volt ott, így nem engedtek be minket sajnos. Szerencsénkre viszont éppen az Úrnapi Körmenetet tartották, így szemtanúi voltunk a körmenetnek is, ami felejthetetlen élmény volt. A dómot körbejártuk természetesen kívülről. Tiszteletünket tettük II. Rákóczi Ferenc sírjánál.
A színháznál álltunk, amelyet 1899-ben adták át és a Bánk bánt játszották először. A színház sarkánál láttuk a legrégebbi épületét Kassának, a Lőcsei házat, ahol annak idején Brandenburgi Katalinnak és Báthory Gábornak volt az esküvője. Ez az épület már a XIV. századtól áll. Ott volt a templom háta mögött a Rodostó ház, ami Rákóczi fejedelemnek a rodostói házának a pontos másolata. Elsétáltunk a zodiákus szökőkút mellett az Immaculata (Szentháromság-szoborhoz).
Kassa után átmentünk Lőcsére, aminek megcsodáltuk a fő városfalait. Ez egy kettős várfal volt, közte volt egy nagy árok. Megnéztük utána a „lábas házakat”, amik nem egyforma magasságúak voltak. Megnéztük a régi városházát, amit, ha valaki látta A fekete város című filmet jól ismerte ezt a képet, ugyanis mindig ezzel a képpel kezdődött. Utána megnéztük a szégyen ketrecet is, aztán bementünk a Szent Jakab Székesegyházba, ahol megnézhettük a világ legnagyobb szárnyas oltárát. Egy közel nyolcszáz éves templomban voltunk, tehát tényleg olyan volt mintha egy időutazást tettünk volna meg. A székesegyház a veszélyeztetett világörökségi listán van rajta.
2. nap
Másnap reggel elmentünk a Bachledka lombkorona tanösvényre, ezen végigsétáltunk, aztán sok ember élvezhette az adrenalin torony kínálta lehetőségeket. Sok ember le tudta győzni a félelmét és át tudott menni a sodronyhálón, vagy ráült, ráfeküdt.
Ezután elmentünk a Csorba-tóhoz, ezerháromszáz méteres tengerszint fölötti magasságban voltunk, megkerültük a tavat. Megcsodálhattuk a plakátokat amik ki voltak rakva, hogy milyen állatok, milyen növények veszik körül a Csorba-tavat.
Ezután átmentünk Liptószentmiklósra, ami a Magas-Tátra és az Alacsony-Tátra között fekszik, tehát a várost északról a Magas-Tátra határolja, délről az Alacsony-Tátra.
3. nap
A harmadik napon reggel elmentünk Késmárkra, ott megnéztük az evangélikus fatemplomot, ami szintén a veszélyeztetett világörökségi listán van. Meghallgattuk azt, hogy a katolikusok milyen retorziókat alkalmaztak az evangélikusokkal szemben, jelesül hogy a városfalon kívül kellett építkezni, nem lehetett haragtornyot építeni, nem lehetett vasszeget használni, és csak a hívőknek a pénzéből lehetett felépíteni. Úgy gondolták, hogy ezeknek a feltételeknek soha nem fognak tudni eleget tenni.
Ezek után megnéztük az új evangélikus templomot, amiről láttuk, hogy egészen érdekes a stílusa, tehát azt több vallásnak is használhatja. Ami miatt nekünk ez a templom kedvesebb, az az, hogy Thököly itt nyugszik a szarkofágjában. Őt 1906-ban hozták haza, ő a késmárki várat birtokolta és nemcsak ő, hanem 4 generáción keresztül a családja, ezért neki késmárki a kötődése. Síremlékét megkoszorúztuk, épp a nemzeti összetartozás napján, így még felemelőbb érzés volt ezt megtenni.
Ezután az autóbusszal megkerültük a várat, ami egy tipikusan négyszögletes vár a reneszánsz pártázattal együtt, a kis díszítések nagyon jellemzőek rá. Majd elutaztunk a Vöröskolostorba. A Vöröskolostorban egy modern, interaktív kiállításon megnéztük, hogy hogyan is éltek a karthauziak és a kamalduliak, sétálhattunk a gyógynövénykertjükben.
4. nap
Utolsó napunkon Szepesbélán áthaladva láthattunk egy különálló kis harangtornyot. Ez körülbelül a 15-16. században épült fel. Bártfa volt a következő állomásunk, ahol megcsodálltuk a Szent Egyed templomot, idegenvezetőnk egy kis keresőjátékra buzdította csapatunkat. Egy körülbelül 20 centiméteres kis szobrot kellett megtalálnunk a főtéren, mely a régi szolgabíró házával szemben volt. Izgatottan kerestük a szobrocskát, amit sikeresen megtaláltunk a templom egyik falán. A Régi-városháza gótikus-reneszánsz épületét is körbejártuk. A legenda szerint 1132-ben II. (Vak) Béla király alapította a Eperjest, amelyet a környéken bőségesen termő eperről nevezett el.
Napjainkban Eperjes Szlovákia harmadik legnépesebb városa, egyúttal a szlovákiai evangélikus egyház keleti püspökségének, valamint az eperjesi görög-katolikus főegyházmegyének is a székhelye. Megnéztük Eperjes egyik nevezetességét a gótikus Szent Miklós-templomot, amely a 14. században épült, és a csúcsíves csarnoktemplomok mintapéldája. Flandriai telepesek emelték, és hazájuk védőszentjéről, Szent Miklósról nevezték el. Néhány érdekességet is megtudtunk a 15-16. századból fennmaradt gótikus stílusú épületről a város egyik legrégebbi házáról. Az idők során sokféle funkciót töltött be: raktárként, fegyvertárként, levéltárként használták, de börtönként is működött. A helyi hagyomány az épületet az „eperjesi hóhérhoz”, Antonio Caraffa osztrák tábornokhoz köti, aki 1687-ben vésztörvényszéket állított fel, és mintegy 300 evangélikus polgárt kínoztatott meg, 24-et pedig ki is végeztetett. A vád szerint részt vettek a Thököly-féle császárellenes szervezkedésben, a valós cél azonban a protestánsok megfélemlítése és a gazdag eperjesi polgárok vagyonának elkobzása volt. A történészek szerint azonban az épületnek valószínűleg nem sok köze volt Caraffához, ugyanis a 17. század végén vendéglő működött benne, a Caraffa-börtön elnevezést pedig a 19. században kapta.
Ezután hazaindultunk Budapestre. Összességében elmondhatjuk, hogy felejthetetlen élményekben volt részünk, csapatunk nagy részének a kedvence a Lombkorona tanösvény volt, de bejárni történelmünk helyszíneit közelivé hozta számunkra a tankönyvekből megtanult történelmi eseményeket.
Magyarság Háza rendhagyó tanóráin való részvétel bemutatása
A programra 2024. június 11-én, 09:00 órai kezdettel került sor az Uránia Nemzeti Filmszínházban.
Téma: Művészetismeret / Filmtörténet
Az előadás címe: Törpének lenni egy óriásoknak szánt világban
Nyikó Anetta kerekesszékes erdélyi slammer, zenész, informatikus portréját néztük meg a gyerekekkel. A riportfilm mély gondolatokat indított el a gyerekekben, ez a következő osztályfőnöki órán is kiderült, amikor tovább beszélgettünk a témáról. A fogyatékkal élő személyek világát, életét hozta közelebb az érzékenyítő előadás.
Beszámolónk elkészítése, és előadása
A kiránduláson részt vevő diákoknak a hazaérkezés után egy élményösszefoglaló és projektértékelő foglalkozást szervezett Lengyel Emese tanárnő. A foglalkozást interaktív módon tartottuk, a gyerekek és a kísérő tanárok élménybeszámolói és az elkészített útinaplónk alapján egy közös „élményposzter” elkészítésével zártuk a projektet.
