2010. október 29.
Hadtörténeti Múzeum 6. évfolyam

A múzeumi órák keretében, a 6. évfolyam, a Hadtörténeti Múzeumban tett látogatás

Az osztállyal  ellátogattunk a Hadtörténeti Múzeumba. Izgatottan vártuk a csodás kiállítást, amely a harcot, a harci fegyvereket, öltözékeket és fegyvereket mutatta be már az ősembertől kezdve egészen napjainkig. Hogy jobban fel tudjuk dolgozni az itt látottakat és halottakat, kérdőívet is kaptunk.


A múzeum hatalmas épülete előtt már vasból készült ágyúk fogadtak. Gyönyörű kilátásban részesültünk, és az a szerencse ért minket, hogy egy aranyos és barátságos kölyökkutyával is találkoztunk.

Az első terem, egy gyönyörű, vörös szőnyeggel borított terem volt. Két részből állt. Az első részben az ősi fegyvereket láthattuk. Itt leltünk rá a szakócára, a nyílra, a dárdára, a lándzsára.

Érdekes, hogy már abban az időben is milyen jó minőségű nyilakat tudtak készíteni, az egyszerű, primitív eszközökkel. De nem csak nyilakat, egy csodás, kézzel szőtt terítőt is láthattunk. Persze ez csak egy másolat volt, az eredetit nagy biztonságban őrzik, egy gondosan elzárt helyen.

A terem másik felében ehhez hasonló fegyvereket láthattunk, tovább fejlesztett, hatékonyabb változatban. De itt már az erős számszeríjjal is megismerkedhettünk. Amikor tovább mentünk már a folyosón is csodás műemlékeket pillanthattunk meg.

A folyosó végén lovagi páncélokat és fegyvereket láthattunk. Már ha rájuk néztünk is látszott, hogy mennyire nehezek és erősek. Itt egy igazán valósághű lovas szobor is kiállításra került. Itt is, mint a múzeum egész területén voltak felügyelők, akik a rendre vigyáztak, és ha kértük, szívesen útba igazítottak.

A következő terem ismét a háborúkról szólt, de ez megtörtént háborúkat, harcokat mutatott be. Itt volt természetesen a szabadságharc kiállítása is. Megcsodálhattuk a fegyvereket, melyekkel hőseink harcoltak a hazáért.


A következő terem sor már az emeleten volt. A látogatás közben szorgalmasan válaszolgattunk a múzeumi kérdőív kérdéseire. Ebben a soron következő teremben a középkori ágyúktól kezdve egészen a napjainkban használt modern hajóágyúkig mindenféle látványosság volt.

A következő terembe egy vékony folyosón keresztül jutottunk. Ebben a teremben az első világháborúban használt fegyverek és felszerelések közül láthattunk néhányat. Sajnos, ezután már nem jutott időnk a kiállítás többi részének megszemlélésére.

Mikor visszafelé mentünk, már jó páran a ruhatárnál várakozták, ám néhányan, még elszaladtak a büfébe, ami (akárcsak a múzeum egész területe) igen hangulatos volt.

Mindenki jól érezte magát, és jó emlékekkel mentünk haza.
 

 

Mellékletek